2015. december 23.

Borsa Brown - Az arab



Még mindig alig bírom kifejezni magam: kétségtelenül a könyv hatása alá kerültem. Örülök, hogy elolvastam, de közben ahányszor rágondolok, összefacsarodik a szívem...

2015. december 12.

Megdönteni Hajnal Tímeát (2014)



Régóta meg szerettem volna már nézni ezt a filmet, most végre sikerült. Bár be kell vallanom, Lengyel Tamás személye bőven hozzájárult ehhez.

2015. december 11.

Válótársak - Az első 5 epizód



Elég volt öt epizód ahhoz, hogy beszippantson. Azt hiszem, elsőként sorolhatom be a Válótársakat a saját „guilty pleasure”-kategóriámba, ugyanis még mindig nem tökéletes...

2015. december 10.

Dan Wells - Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver #1)



Ritkán van velem ilyen, de ez a könyv már az ajánlásnál megvett magának. Mi több, nagyon is közel áll hozzám a téma (nem félreérteni!)...

2015. november 20.

Válótársak - PILOT



Bár (magam sem tudom, mivel, de) megfogott a Válótársak, talán több kérdést hagyott bennem a legelső epizód, mint ha egyáltalán el sem kezdtem volna.

2015. október 30.

Swing (2014)



Nem is tudom, előzetesen mit vártam Swingtől, de azt biztosan nem, hogy ilyen jól fogok szórakozni rajta!

2015. október 23.

2015. szeptember 13.

A szomszéd fiú (2015)



Nagyjából ezer éve meg akartam nézni ezt a filmet, méghozzá leginkább azért, mert a Step up 4-ből ismert Ryan Guzman játssza az egyik főszerepet. Nos, nem teljesen erre számítottam...

2015. szeptember 8.

Nicolas Barreau - Álmaim asszonya



Barreu előző (időben következő) regényét nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy az Álmaim asszonyát is elolvasom. Ám sajnos nem vagyok elégedett.

2015. szeptember 5.

Fiatal és gyönyörű (2013)



Tulajdonképpen ez a film ébresztett rá, hogy én valójában mennyire is szeretem a francia filmeket...!

Laurence Plazenet - Magányos szerelem



Bevallom, zsákbamacskaként vettem meg ezt a könyvet, halványlila gőzöm sem volt, mi fog kisülni belőle. Mondjuk valami ilyesmire számítottam...

2015. augusztus 26.

Whitney Gracia Williams - Reasonable doubt (#1)



Hatalmas durranásra számítottam, ennek ellenére számomra a Reasonable doubt valahol a nagyon jó és a középszerű között helyezkedik el...

2015. augusztus 25.

Colleen Hoover - Ugly Love



Nagyon tartottam ettől a könyvtől. Túlságosan vegyesnek éreztem a kritikákat az Ugly love-ról, de végül mégiscsak győzött a kíváncsiságom... ja, meg a film közeledte.

2015. augusztus 22.

Az internátus - A 4. évad (fogjuk rá)



Az Internátus sorozatot az izgalmas történetvezetéséről és meglepő fordulatairól ismertem, de valami megváltozott. Vagy én, vagy a sorozat.

2015. július 19.

True Blood: Finálé (SPOILER!)



Hát ez is eljött. Valaha én imádtam ezt a sorozatot, amikor még az előző évadok nem szegték kedvemet. Na, de mindegy, jöjjön az igazi, utolsó, végleges LEZÁRÓ EPIZÓD.

True Blood - 7. évad



Sok rosszat hallottam a True Blood utolsó évadáról, egy-két apró dologtól eltekintve, én mégis majdnem teljesen meg vagyok vele elégedve.

Georgia Cates - A fájdalom szépsége



Félve kezdtem neki A fájdalom szépségének, mert egyszerű, kínlódós szerelmi történetet vártam – azt is a rosszabbik fajtából. És mekkorát tévedtem!

2015. július 6.

2015. július 3.

Radhika Sanghani - Virgin



Jót is, rosszat is hallottam a Virginről, de összességében elmondhatom, nagyon jól szórakoztam az olvasása közben.

2015. június 30.

Saving Hope: 2. évad



Eredetileg szünetet akartam tartani az 1. évad után, de úgy a szívemhez nőttek a szereplők (különösen persze Joel), hogy nem bírtam ki.

2015. június 23.

TB: 6 hónappal később - avagy ez történt a 6. évad lezárásában (SPOILER!)



Ez egy aprócska bejegyzés lesz arról , hogy a True Blood 6. évadának milyen lett a lezárása, elvégre hat hónapot előre ugrunk az időben – innen indul majd a legutolsó szezon.

2015. június 22.

True Blood - 6. évad



Nehezen tudom eldönteni, hogy a True Blood a mélypontját ezzel az évaddal, vagy az előzővel érte el. Talán az előzővel, de ez a szezon sem dicsekedhet...

2015. június 21.

2015. június 17.

Saving Hope - Pilot



Eszemben sincs tagadni, hogy csakis Daniel Gillies személye miatt kezdtem bele a Saving Hope-ba. Bár nem sok jót olvastam a nyitó epizódról, én azt mondom, nem lett olyan nagyon vészes.


Mivel még csak a pilot-nál tartunk, nem hinném, hogy már most olyan hatalmas spoiler-veszély fenyegetne, ami miatt nézhetetlenné válna az egész sorozat, de nagyjából mindent le fogok itt írni, ami történt, így aki azt szeretné, hogy minden meglepetés maradjon számára, NE OLVASSON TOVÁBB!


Egy balesettel nyitunk, melynek következtében az egyik főszereplő, Dr. Charlie Harris kómába esik. Itt meg is jelenik a „kórházas sorozat” kategóriát megspékelő természetfeletti jelleg: Charlie kívülről, valamiféle szellemként látja az eseményeket, melynek következtében „mély” belső monológokat kapunk – engem már itt, az első pár percben elkezdett idegesíteni ez a vonal.


Tizenkét órát visszaugrunk, és megtudjuk, hogy a Charlie-val együtt balesetet szenvedett nő a sorozat másik fő karaktere, Dr. Alex Reid, és egyben Charlie menyasszonya. Szerencsére hamar megjelenik az általam már várva várt Daniel Gillies is, azaz Dr. Joel Goran. Ezen a „gyönyörű” bemutatkozó jeleneten már fenn is akadtam, ugyanis Joelt épp egy balesetet szenvedett, haldokló fickó mellett a hordágyon tolják be, és miközben a doki próbálja megmenti szerencsétlen ember életét, gyorsan dob egy bókot Alexnek (előreolvastam, én már tudtam, honnan ismerik egymást).


Igazából nem is értem, miért ütköztem meg ennél a résznél, mikor ebben a kórházban mindenki hihetetlen laza. Charlie például azzal poénkodik, hogy inkább felírja, a beteg amputálandó karjára: „HÉ, TE MARHA! EZT KELL LEVÁGNI!” Jó, kicsit morbid, és nem is pontosan így történt, de mondjuk úgy, hogy már láttam egy-két Dr. House epizódot, amik után kicsit komolytalannak tűnik EZ a „kórházas sorozat”...


Mindegy, lépjünk tovább. Kétségtelenül kell gyomor már ehhez a részhez is, mivel egy kellemes hasban turkálós jelenetben lehet részünk (megjegyezném: a műtét KÖZBEN Charlie drága megkérdezi Alex-től, hogy hány gyereket szeretne. Ez mi, könyörgöm???!!!).


Most, így az epizód elején még maga Joel sem túl szimpatikus nekem (a szívem ezer darabra is tört emiatt), orvoshoz, méghozzá ortopédsebészhez képest túl bohókásnak tűnik, például viccelődés közben derül ki az is, hogy együtt voltak Alex-szel, csakhogy Joel megcsalta a nőt egy nővérrel. Nos, bemutatom Joel Goran-t...


Még egy, számomra már abszurd mozzanat (mégis ki öltözik át az esküvői ruhájába a munkahelyén, egy KÓRHÁZBAN?) után visszatérünk a jelenbe: eltelt a 12 óra, Charlie már kómában, idegesítően és nevetségesen kommentál mindent szellemként, Alex pedig a kínlódása ellenére visszaáll dolgozni.


Kapunk egy komikus szituációt Joel és az egyik beteg között (később is bizonyítja, hogy van ám dumája),

Beteg: Levágja a karom vagy sem?

Joel: Nem tudom.

Beteg: Megint elhalasztja a műtétemet?

Joel: Nem tudom.

 valamint egy jó kis felesleges Alex-Joel vitát, és szerintem nagyjából ennyi a lényeg.


Összességében? Egy suta orvosi mozdulatokkal teli epizódot láttam (ami nem is veszi gazán komolyan a kórházak működését - szerintem legalábbis, elvégre nem vagyok orvos), eléggé humánus jelleggel: tetszett, hogy egy-két beteget jobban megismerhetünk, illetve a mellékszereplőket is egészen megkedveltem már most.


A problémám a két főszereplővel volt inkább. Szerintem tökéletesen összeillenek, Alex ugyanis olyan „semmilyen”, Charlie egy pedig flegma és érzelmekre képtelen alak. Azt nem tudom megítélni, hogy a színészek miatt van-e ez, de az biztos, hogy gyakorlatilag ők csak ők ketten nem érdekelnek az egész sorozatban.


Joel már sokkal kíváncsibbá tett, bár kicsit zavar, hogy nagyon hasonlít a The Originals-ban látható szintén Daniel Gillies-karakterre, Elijah-ra, mind a tekintetük, a „nézéseik” és a beszédstílusuk is megegyezik. Nem mintha különösebb bajom lenne ezzel, csak egy teljesen más játékra számítottam a színésztől.




Tehát nem volt egy eget rengetően izgalmas epizód, könnyen lehet, hogy nem is tart sok embert a képernyő előtt, én viszont nem is vártam nagy durranást. A másik pedig: Daniel Gillies miatt biztosan maradok még...

2015. június 13.

2015. június 12.

Katja Millay - A nyugalom tengere


Nagy várakozásokkal vágtam bele A nyugalom tengerének elolvasásába, mivel csak jókat hallottam róla... Senkinek sem kívánok ekkora csalódást.

2015. június 8.

2015. május 31.

Szemfényvesztők (2013)



A rengeteg csalódást okozó film után kész felüdülést jelentett a Szemfényvesztők: végre egy szórakoztató mozi!

2015. május 22.

Magic Mike (2012)



Nagyon sajnálom, de a várakozásaimmal ellentétben összességében egy csalódás volt számomra a Magic Mike.

2015. május 9.

Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen (Véletlen #1)


Elsőre megfogott a könyv címe és borítója – meg kell, hogy mondjam, alaposan félre is vezettek. Egy, az Easy-hez hasonló könyvre számítottam. Nem volt akkora szerencsém...

2015. április 17.

Bérgyilkosék (2010)

Bár nagyon kíváncsi voltam már a Bérgyilkosék-ra, egy kicsit tartottam is tőle; nem is pont azt kaptam, amire számítottam. Mégsem csalódtam.

2015. április 10.

Sráckor (2014)


Hatalmas hírverés övezte a Sráckor című alkotást, melyről sokáig úgy tűnt, hogy Oscar-díjat is nyer. Ezt én is garanciának éreztem, így „beneveztem” a filmre. Hát, a kedvencem biztos nem lett.

2015. április 4.

Zafírkék (2014)

Mivel az Időtlen szerelem-trilógiát már rég elolvastam, és az első kötet megfilmesítése is nagyon tetszett, már tűkön ülve vártam, hogy megnézhessem a Zafírkéket is.

2015. április 3.

Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei #1)

Egyrészt, csak jót hallottam a Leányrablás Budapesten-ről; másrészt pedig a könyv borítója valami hihetetlenül tetszik, így nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb elolvasom Böszörményi Gyula művét.

2015. március 26.

Sarah Dessen - Egy felejthetetlen év

Meglehetősen jókat olvastam erről a könyvről; mégis most, hogy már elolvastam, rájöttem, hogy soha többé nem szeretnék még csak ránézni sem.

2015. február 27.

A Szürke ötven árnyalata (2015)

Határozottan állíthatom, hogy félve kezdtem neki A Szürke ötven árnyalatának a rengeteg negatív vélemény miatt. Én azt mondom, egyáltalán nem rossz a helyzet.

2015. február 15.

Addicted (2014)

Sajnos mostanában kevés filmet nézek, de az Addicted most nagyon meglepett (pozitívan), és meg is hozta a kedvem a további filmnézéshez.

2015. február 13.

After - A Harry Styles-fanfiction


Nem vagyok One Direction-rajongó. Harry Styles-ért pedig még kevésbé rajongom. A kíváncsiságom mégis egészen odáig vezetett, hogy elolvassam a róla szóló fanfictiont, az Aftert.

Tammara Webber - Egyszeregy (A szív körvonalai #1)


Hónapra pontosan egy éve olvastam ki először ezt a könyvet. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy végre egy tisztességes értékelést írjak róla.

2015. február 12.

Whiplash (2014)

Hatalmas elvárásokkal indultam neki a Whiplashnek. Talán pont ez volt a baj, különben lehet, hogy nem csalódtam volna.

2015. január 29.

Top 10 kedvenc filmem 2014-ben



Nem vagyok egy nagy filmnéző, így „mindössze” kb. 40 filmet láttam 2014-ben. Közülük válogattam – maga a rangsorolás nem mérvadó, sokkal inkább számít az, hogy egyáltalán melyik 10 került fel a listámra. 

2015. január 17.

Az éhezők viadala - A kiválasztott 1. (2014)

A világhírű Éhezők viadala-sorozat harmadik részének első fele teljesen más képet mutat az előzőekhez képest – sajnos nem feltétlen jó értelemben.

2015. január 16.

2015. január 9.

Top 10 kedvenc könyvem 2014-ben

Ha jól számoltam, 59 könyvet „végeztem ki” 2014-ben, ami az én lassúságomat tekintve egyáltalán nem rossz – igazából még csak (nagyjából) ebben a tavalyi évben kaptam rá az olvasás ízére. Ezek közül válogattam ki azt a tízet, ami legjobban tetszett nekem.

2015. január 4.

Vámpírakadémia (2014)

Nem vészes a Vámpírakadémia, de az előzetes alapján kialakult félelmem bekövetkezett: kicsit olyan ez a film, mintha a könyv paródiája lenne.

Richelle Mead - Vámpírakadémia (Vámpírakadémia #1)

Hozzám is eljutott a Vámpírakadémia jó híre, így hát én is elolvastam az említett történetet. Azt tudnám mondani, hogy egészen szerettem.

2015. január 2.