Zafírkék (2014)

Mivel az Időtlen szerelem-trilógiát már rég elolvastam, és az első kötet megfilmesítése is nagyon tetszett, már tűkön ülve vártam, hogy megnézhessem a Zafírkéket is.

Adatok:

·        Cím: Zafírkék

·        Eredeti cím: Saphirblau

·        Színészek: Maria Ehrich, Jannis Niewöhner

·        Műfaj: fantasy

·        Fogadtatás, díjak: Pozitív értékelések; különösen az érzelmek és a díszlet méltatása

Rövid tartalom: Gwendolyn élete maga a bizonytalanság. Nem elég, hogy egyre bonyolultabbá válik Saint Germain gróf kiismerése, valamint még Paul és Lucy elszökésének oka is rejtély; Gwenre Gideon oldalán végre rátalál a szerelem. Ám sajnos még a fiú érzéseiben sem lehet biztos, és könnyen szerelmi csalódás érheti. Miközben Gwendolyn az időutazók nehéz életét éli, még a saját identitása is kérdéses lesz. Akkor most ki kicsoda? Kiben lehet egyáltalán bízni?

Pozitívumok: Szerintem ezt a filmet is meg lehet érteni a könyvek olvasása nélkül, hiszen például az első pár percben összefoglalást kapunk az eddig történtekről. Nekem a szerelmi szál is tetszett (szerencsére nem került teljesen a középpontba), a jövőbemutató lezárás pedig alaposan felcsigázza a nézőket.

Negatívumok: Bár egyre több kérdés vetül föl bennünk, a könyvhöz hasonlóan itt sem éreztem azt, hogy különösen előrehaladna a cselekmény. Talán itt említeném meg azt is, hogy annyira élveztem a Zafírkéket, hogy számomra túl gyorsan és hirtelen ért véget.

Karakterek: Az összes új szereplőt szerettem; Paul és Lucy titokzatosak, de aranyosak; Gideont és Gwendolynt pedig imádtam... és hát Jannis Niewöhnernek kétségtelenül jobban áll a rövid haj...

Kedvenc jelenet(ek): Egyértelműen a két főszereplő közös részeit élveztem a legjobban. A kémia nyilvánvalóan megvan közöttük.

Még mindig hiszem, hogy a nem Hollywoodi filmek tudnak jobbak lenni amerikai társaiknál. Erre tökéletes példa a Zafírkék, ami szerintem egy nagyon jól sikerült filmváltozat.