A Dr. Lengyel-sorozat harmadik része nagy sikereket ért el az
olvasók körében – nyilván nem is véletlenül...
Adatok:
· Cím: Aktus
· Kiadó: Ulpius-ház
· Év: 2014
Rövid tartalom: Másfél év telt el a Bomlásban történtek óta. Laura már
magánnyomozóként keresi kenyerét és a Dr. Lengyel Dávidhoz fűződő zavaros
érzelmeitől próbál szabadulni – több-kevesebb sikerrel; ugyanis pont a férfi által
jut el egy nagyon régi, felgöngyölítetlen bűntényhez... Anna, a fiatal
táncterapeuta boldog párkapcsolatban él, ami megrendülni látszik, amikor egyik
órájára egy rejtélyes idegen sétál be. Vajon miféle vallomással tartozik a
férfi Anna számára? És létezhet, hogy a két teljesen különböző szál valahogy
mégis összefügg?
Pozitívumok: Tetszettek az elgondolkodtató
megnyilvánulások, az egész könyvön végigvitt gésa-motívum és a humor. Mégis azt
emelném ki leginkább, hogy sosem tudtam, mi fog történni. A szerző remekül
csöpögtette előre az infókat, hogy aztán azért is meglepetéseket okozzon. Arról
nem is beszélve, hogy végig Richárd titkát próbáltam kitalálni... Bár először
nehezen boldogultam vele, a vége felé egyre jobban megkedveltem magát a
történetet. A happy endnek pedig nagyon örülök – maga a lezárás ugyan nem eget
rengető, de mindenképp frappáns.
Negatívumok: Már maga a Lélektánc létezése
(Carlossal az élen) borzasztóan idegesített, gyakorlatilag ennek köszönhető
minden galiba. Az Anna&Anton-drámázás és a szerelmi háromszög(ek) sem nekem
valóak voltak, illetve sokszor nem igazán kötött le a cselekmény, és nem is
arról olvastam, akiről igazán szerettem volna, így nem egyszer hajtogattam
magamban, hogy pl. „Róbertet kérem!!!”.
Nekem már kicsit sok volt ez a rengeteg bűntény egy rakáson, de a
legjobban mégis azt sajnálom, hogy számomra Lengyel Dávid egy eléggé negatív figura
lett...
Karakterek: Az abszolút favoritom Anton volt,
aki egy csupaszív ember, de gyakran hoz rossz döntéseket – és természetesen
Róbert. Igazából a Laura-Róbert szál beindulásával vált igazán izgivé nekem a
sztori; és végre ennek a regénynek köszönhetően Laurán is kifejezetten
megkedveltem. Anna az idegeimre ment, még Judit is néha, Szofiról pedig ne is
beszéljünk (bár szegény csajnak gondolom ez volt a „funkciója”). Eleinte
Richárdot is ellenszenvesnek találtam, de a végére őt is egészen megszerettem...
Kedvenc idézet(ek): „A
’volna’ a világ egyik legnyakasabb élősködője, ugye tudod? Kirágja a lelked.”
„- És most mit csinálsz? – faggat tovább.
- Nem fogod kitalálni –
morgom, és a tetoválógép markolatáért nyúlok.”
Összességében tetszett a történet, bár számomra még mindig a
LoveClub a(z egyik) legnagyobb kedvenc a sorozatból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése