Még mindig alig bírom kifejezni magam: kétségtelenül a könyv
hatása alá kerültem. Örülök, hogy elolvastam, de közben ahányszor rágondolok,
összefacsarodik a szívem...
Adatok:
· Cím: Az arab
· Kiadó: Álomgyár kiadó
· Év: 2015
Rövid tartalom:
Gamal egy dúsgazdag szaúd-arábiai herceg, aki neveltetéséből adódóan nem veti
meg az élvezeteket, a nőket pedig lenézi. Üzleti okok miatt utazik az
ismeretlen Magyarországra, ahol is megismerkedik egy magyar nővel. Egy olyan
nővel, akinek közelében minduntalan összezavarodik, és aki miatt még a nagyon
szigorú elveiből is hajlandó engedni. Az nyilvánvaló, hogy az első perctől
vonzódik a magyar lányhoz... de a fene gondolná, hogy ő, a nagy Gamal herceg
megismeri az igaz, mindent elsöprő és örökké tartó szerelmet...!
Pozitívumok: Tetszett, hogy férfiszemszögből
olvashattam az egész történetet, az pedig ráadás, hogy teljesen hihető, hogy
Gamal arab. Igenis jól jött a sok információ a keleti kultúráról (bár néha
kicsit már túlzás volt): kifejezetten érdekesnek találtam a hagyományok és a
modern élet keveredését – elvégre nem ismerem a közel-keletieket.
Maga a történet remekül volt megírva, kifejezetten
elgondolkodtató volt; egyes részeknél pedig szinte tapintható volt a
feszültség. A sok konfliktus is (sajnos) jogos volt (elvégre nehezen fér meg
egymás mellett a két világ – bár szerintem sok mindent meg lehetett volna
okosan oldani), a hatalmas „wtf”-pillanat megvolt (bár elég sok részlet előre
kitalálható volt), a lezárás engem borzasztóan meglepett (úgy értem, hirtelen
jött) de tulajdonképpen frappáns volt. A borítót pedig imádom, el tudnám nézni
napokig.
Negatívumok: Mi az, ami nem jött be? Először is,
nagyon sajnálom és nehezem emésztem meg, hogy nem egy átlagos tündérmesét
kaptam (ugyanakkor örülök, hogy különleges volt Az arab). Egy-két része a
történetnek számomra unalmas és nyomasztó volt; az időugrások sem igazán
nyerték el a tetszésemet.
Ami a stílust illetni, néha zavaróak voltak az ismételgetések
(igen, Gamal még huszadjára is szereti a húgait), sok volt a kommentár a herceg
részéről és néha pedig azt hittem, falnak megyek a felkiáltójeles „fennkölt
szónoklataitól”. Mintha valami kikiáltásokat intézne az olvasókhoz. „Nem
muszlimnak pedig nincs helye Mekkában!” – ilyenekre gondolok.
Karakterek: Csillát a maga magabiztosságával és
természetességével nagyon megszerettem, Ibrahim is egy szimpatikus figura volt
és Gamal apját is bírtam, aki tényleg olyan volt, mint a fia lelkiismerete. A
legérdekesebb személy természetesen a herceg volt, aki hol bicskanyitogatóan
lenéző és önhitt volt (sokszor le kellett gyűrnöm a feminista-, és a
monogámia-pári énemet), de ugyanakkor igenis voltak „emberi” érzelmei. Arról
nem is beszélve, hogy a történet végére teljesen megváltozott: imádnivaló,
felelősségteljes, gondoskodó és kevésbé szűklátókörű lett. Szerintem még sosem
olvastam ilyen komoly jellemfejlődésről...
Kedvenc idézet(ek): Kettő olyan idézetet választottam,
ami spoiler nélkül kifejezi a sztori kettősségét; a könnyedséget és a
mélységet.
„– Jó móka lett volna villamosozni és buszozni.
Az állam leesik. Hogy
jut ilyesmi egyáltalán eszébe? Már az is csoda, hogy védelem nélkül kimegyek az
utcára, arról már nem is beszélve, hogy ráadásul egy nőneművel! Azt sem tudnám,
hogyan kell föllépni egy villamosra.”
„Egy pillanatra
határtalannak érzem a csöndet. Olyan csönd ez, ami az ember fülében dörömböl.
Úgy dörömböl, hogy átüt az agyba, és a szájon át kezd el kifelé áramlani az,
aminek nem szabadna. Beszélek az érzéseimről.”
Még mindig vegyes érzelmek dúlnak bennem... egyszerre
borzasztó szomorú és megható Az arab – egy biztos, beszivárog az ember bőre
alá. Emelem kalapom!
A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése