A szökés - 4. évad (SPOILER!)

Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem A szökés utolsó évada. Nem állítom, hogy ideje volt a befejezésnek, de sok helyen a fejemet fogtam.

A szezon eleje nagyon bejött. Legfőképp az nyerte el a tetszésemet, hogy, mint tudjuk, a főszereplőknek „kellene lenniük” a rosszfiúknak (bár ez már rég nem így van), és most olyan, mintha átvették volna a rendőrség szerepét. Michael az eszét ebben az évadban nem csupán egy terv kieszelésére használja, hanem igenis nyomoz a csapat, adatokat gyűjt – ahogy általában a rendvédelmi szervek szokták.

Mondanom sem kell, hogy Skylla „megjelenésével” újabb izgalmas epizódokat kapunk, mindben történik valami váratlan. Szerencsére nem sikerül minden azonnal, bár néha már soknak éreztem az idő, illetve a nézők idegeinek húzását.

A karakterek szempontjából is ellentétes véleményeket fogalmaztam meg magamban, hiszen például néhány karakter kifejezetten pozitív lett (lásd: Ballick és Mahone), de engem Lincoln és a stílusa már a harmadik évad óta kifejezetten irritált a hasig kigombolt ingeivel együtt. Ez leginkább azért zavar, mert egyrészt főszereplőként van feltűntetve, pedig alig csinál valamit, illetve simán ki lehetett volna írni, valamiért mégis maradt...

Ahogy közeledünk a sorozat vége felé, szépen közelebb is jutunk a megoldáshoz, bár közben a nyakunkban lohol hol a Cég a szintén érdekfeszítő mellékszálakkal együtt.

Aztán, amint megvan a Skylla, jön a lehető legnagyobb durranás, és a legváratlanabb fordulat: kiderül, hogy Self „gonosz”. És itt az idézőjel szinte kötelező használatával van gondom. A készítők nem tudtak (valószínűleg nem is akartak) egy igazán negatív karaktert csinálni belőle. Csupán egy önző, elégedetlen, és pénzéhes fazont kapunk, ami elvileg elég is lehetne. Én viszont, ha már Self eddig mindenkit átvert, azt vártam volna, hogy ügynökhöz méltóan félelmetes profizmussal tesz keresztbe Scofield-éknek ahol csak tud. Hát majdnem...

Mindenesetre ezen fordulattól kezdve az eseményeket egy időhúzásként funkcionáló katyvasznak éreztem. Kezdve Michael műtétével, a miami úttal és a Cég beavatkozásával folytatva. Bár a testvérek anyjának szerepeltetése nagyon jó ötlet volt, bíztam benne, hogy a végén Christina is „aranyos” lesz.

Ha szeretnék még az évad második feléből két pozitívumot kiemelni ezek lennének: a tábornok bukása, azzal együtt, hogy láthatjuk az arcán, hogy tanácstalan, és kénytelen beismerni, hogy vesztett. A másik pedig kétségtelenül Kellerman megjelenése, akit kifejezetten megszerettem a második évad során.

Ami pedig a tényleges lezárást illeti, ennyi bonyodalom után örültem volna egy boldog végnek, de az élet már csak ilyen ironikus: pont az veszti életét, aki mindig önzetlenül küzdött a gonosz ellen. Talán ezért is békültem ki Michael halálával, hiszen nem lehet mindig happy end, valamikor ez is kell...