Sarah J. Maas: A ​Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara (Tüskék és rózsák udvara #1)

Mostanság rettentően kevés a szabadidőm, így azt a csekélyet mindenképpen ügyesen szeretném kihasználni: éppen ezért egy nagyon jó olvasmányélménnyel szerettem volna kezdeni a 2018-as évet. Mondanom sem kell, hogy nem jött be a dolog. De! Legalább pontokba szedve összegyűjtöttem, hogy mi is zavart és/vagy idegesített, mi miatt nem tetszett Sarah J. Maas regénye.

The Americans: 1. évad

Mivel az Americans-ről (aka Foglalkozásuk: Amerikai) már írtam általános ismertetőt és pilotkritikát is, rögtön az első évad során tapasztaltakra ugranék. Lelövöm a poént: nekem nagyon bejött ez a sorozat!

„Te vagy az egyetlen lány az egész világon, aki tabu, és itt rohadjak meg, ha ettől nem akarlak csak még jobban.” (Penelope Ward: Stepbrother ​Dearest – Legdrágább mostohabátyám)

Paul Verlaine: Őszi chanson

Először akkor találkoztam ezzel a verssel, amikor anyukám javasolta, hogy ezt szavaljam el az iskolai versmondón. Általános iskolásként persze nem igazán tetszett ez a borongós hangulatú költemény, de így felnőtt(ebb) fejjel kifejezetten lenyűgöz, hogy gyakorlatilag semmi sem történik a versben, mégis annyi hangulatot, érzést át tud adni Verlaine. Tipikus 20. századi francia impresszonizmus...

Novellát írtam

Azt mondják, az írás mindenkinek novellával "kell" kezdenie. Sokáig abszolút nem is tudtam semmit erről a műfajról, illetve sosem foglalkoztatott a novellaírás gondolata, mivel mindig sokkal grandiózusabb ötletek jutnak az eszembe, amikhez nem lenne elég pár oldal.

Nemrég viszont rá kellett jönnöm, hogy nincs sem elég időm, sem pedig türelmem egy nagyobb lélegzetvételű történet megalkotásához, ezért egyre inkább közelebb került a figyelmem központjához a novella. Anno írtam már egyet (bár külső ösztönzés hatására), és most jó pár évvel később megszületett a második életképes művem.

Mostanában olyan hatások értek (elárulom, a Foglalkozásuk: Amerikai szolgált ihlettel), hogy váratlan fordulatokkal, titkokkal, kettős élettel, gyilkosságokkal és bevetéssekkel machináltam; ilyesmi témában gondoltam valamit írni. Két nappal ezelőtt, természetesen fürdés közben és elalvás helyett cikáztak a gondolatok a fejemben, tegnap délután pedig nekiültem a dolognak. Nem fejeztem be azonnal, mert nem úgy alakultak a dolgok, és kicsit el is vesztettem az érdeklődésemet. Most már megvagyok vele, a nyers verzión túl már finomítgattam. Megmondom őszintén (nem szeretek dicsekedni), de szerintem érdekes az alapötlet, nekem tetszene, ha ilyesmiről olvashatnék. Pont emiatt viszont félek, hogy ha nem sikerül átadnom a dolgokat, akkor az eléggé nagy probléma, szégyen, stb.

Mindenesetre a novellát (címe: A kék hortenzia) itt találjátok. Én pedig az első véleményezésre várok. Izgi, na.