Nicolas Barreau - Álmaim asszonya

Barreu előző (időben következő) regényét nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy az Álmaim asszonyát is elolvasom. Ám sajnos nem vagyok elégedett.

Adatok:

 

·        Író: Nicolas Barreau

·        Cím: Álmaim asszonya

·        Eredeti cím: Die Frau meines Lebens

·        Kiadó: Park Kiadó

·        Év: 2014 (eredeti német változat: 2007)

Rövid tartalom: Antoine, a harmincas párizsi könyvkereskedő egy véletlennek köszönhetően ismeri meg álmai asszonyát. Semmit nem tud a nőről, de rögtön beleszeret. Úgy érzi, hatalmas szerencséje van, amikor megkapja a hölgy telefonszámát, ám sajnálatos módon megismerkedésük veszélybe. Antione-nak eszeveszett versenyfutásba kell kezdenie az idővel, hogy magáénak tudhassa a rejtélyes Isabelle-t.

Pozitívumok: Végig kétségek között tartott a könyv. Nem tudtam, hogy happy end lesz-e a vége, Antoine végül összejön-e Isabelle-lel, és ha nem, akkor mégis kivel... Bár kicsit unalmas volt maga a történet kifejtése, a vége egészen jó lett, az a fordulat is meglepett, aminek köszönhetően a könyvkereskedőnknek sikerül nyomra bukkannia. Ezek mellett nagyon tetszett Antoine álmának leírása.

Negatívumok: Először is, nem szoktam a fordítással foglalkozni, de most muszáj megemlítem egy-két dolgot, ami zavart (és még nem is csak azért vettem észre ezeket a hibákat, mert nem kötött le a regény – pedig néhol eléggé untam). Kifejezetten zavart, hogy egy művelt(?) könyvkereskedőtől olyat „hallok”, hogy „telcsizzünk” vagy éppen „sajna”. Egy kicsit erősnek érzem. Továbbá nem értem, miért nem fordították le a Harry Potter-béli Piton nevét (Severus Snape maradt), illetve sokmindent nem értettem, mert franciául hagyták, vagy esetleg nem tudtam, hogy mikor beszél éppen valaki a gondolatjelek hiánya miatt.

Leginkább talán mégis az fájt, hogy az Álmaim asszonya messze elmarad stílusban az általam kifejezetten kedvelt A nő mosolyától. Sehol a remélt francia elegancia, a gyönyörű (már-már Párizsba hívogató) leírások... A Behálózvával ellentétben itt nem jött be az, hogy Antoine „kiszól” hozzá, de a férfi erőltetetten laza beszédstílusa is bökte a csőrömet. Sajnos itt kell még megemlítenem, hogy sokszor időhúzásnak (esetleg oldalszámnövelőnek) tűnő, érdemtelenül elhúzott jeleneteket írt Barreau, de kapunk a már hatalmas klisének számító taxis üldözést is... azt már nem is fejteném ki, hogy vajon mégis miért adja csak úgy meg egy nő a telefonszámát egy vadidegennek...

Karakterek: Nem igazán szerettem a főszereplő Antoine-t. Néha túl nyálas volt, néha pedig nevetségesen gyerekes és önző. Úgy általában véve pedig elég esetlen és szerencsétlen. Aztán pedig elvakult, enyhén rögeszmés és bolond. Valójában sokkal jobban érdekelt volna, hogy milyen ember, mint KÖNYVKERESKEDŐ, nem pedig csupán hősszerelmes. Nathant és Julie-t viszont szerettem, és végtére Isabelle is egy érdekes karakter volt – már amennyi szerepet kapott...

Kedvenc idézet(ek): A két, a regényre legjellemzőbb idézetet választottam.

„Lehet, hogy reménytelenül romantikus vagyok, de miért ne fordulhatna elő a való életben is az, amit valaki kitalált egy könyvben?”

„Vajon nem az különbözteti meg a szerelmes férfit minden más élőlénytől, hogy a tapasztalata ellenére is remél?”

Összességében nem volt vészes, de erősen látszik, hogy ez volt Barreau első regénye. Egynek elment...

A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.