Azt mondják, az írás mindenkinek novellával "kell" kezdenie. Sokáig abszolút nem is tudtam semmit erről a műfajról, illetve sosem foglalkoztatott a novellaírás gondolata, mivel mindig sokkal grandiózusabb ötletek jutnak az eszembe, amikhez nem lenne elég pár oldal.
Nemrég viszont rá kellett jönnöm, hogy nincs sem elég időm, sem pedig türelmem egy nagyobb lélegzetvételű történet megalkotásához, ezért egyre inkább közelebb került a figyelmem központjához a novella. Anno írtam már egyet (bár külső ösztönzés hatására), és most jó pár évvel később megszületett a második életképes művem.
Mostanában olyan hatások értek (elárulom, a
Foglalkozásuk: Amerikai szolgált ihlettel), hogy váratlan fordulatokkal, titkokkal, kettős élettel, gyilkosságokkal és bevetéssekkel machináltam; ilyesmi témában gondoltam valamit írni. Két nappal ezelőtt, természetesen fürdés közben és elalvás helyett cikáztak a gondolatok a fejemben, tegnap délután pedig nekiültem a dolognak. Nem fejeztem be azonnal, mert nem úgy alakultak a dolgok, és kicsit el is vesztettem az érdeklődésemet. Most már megvagyok vele, a nyers verzión túl már finomítgattam. Megmondom őszintén (nem szeretek dicsekedni), de szerintem érdekes az alapötlet, nekem tetszene, ha ilyesmiről olvashatnék. Pont emiatt viszont félek, hogy ha nem sikerül átadnom a dolgokat, akkor az eléggé nagy probléma, szégyen, stb.
Mindenesetre a novellát (címe: A kék hortenzia)
itt találjátok. Én pedig az első véleményezésre várok. Izgi, na.
A tanulmányaim során találkoztam már a híres festőnő, Frida Kahlo nevével; alapjáraton ez keltette fel a figyelmemet, illetve Gryllus Dorka mint címszereplő és az Operett Színház neve biztosítékot jelentett számomra a jó minőségre. Igaz, az Operettből végül Átrium lett, Fridát pedig a váltótárs, a volt X-faktoros Gubik Petra játszotta, de így sem bántam meg, hogy beneveztem erre a musical(?)-re.