„- …Hiszen alig ismerik egymást. A nő amerikai. Az is lehet, hogy házasságszédelgő vagy pszichopata vagy…

- ...kényszeres gyűjtögető, kleptomán, republikánus, Jehova tanúja… – folytattam a sort.” (Kerstin Gier: Az ​álmok első könyve)

Olvasmánylista: 2013. szeptember-december

Korábban már megírtam, hogy a 2013/14-es tanévben kezdtem el igazán olvasni, és mivel évekre bontottam, az olvasmánylistámat, 2013 vége kimaradt. Ezt szeretném most pótolni ennek a nyúlfarknyi listának a megosztásával:

Big Little Lies (sorozat)

A Big Little Lies (Hatalmas kis hazugságok) az amerikai HBO 7 epizódos, Liane Moriarty regénye alapján készült minisorozata (forrás). Valójában azért kezdtem bele, mert láttam, milyen ismert, nagy nevek játszanak benne (Reese Witherspoon, Nicole Kidman, Shailene Woodley, Alexander Skarsgard, Zoe Kravitz); és bár nem azonnal szippantott be, szerintem ez volt az egyik legjobb sorozat, amit idén láttam.

Klasszikus film-bakancslista: utolsó részlet

(Előzőek: #1, #2, #3, #4)

Tóth Árpád: Meddő órán

Nem sok infóm van a költőről (azaz kb. semmi), ugyanis suliban vagy nem került rá sor irodalmon, vagy csak olyannyira említés szintjén, hogy semmi sem maradt meg belőle. Ha viszont jól emlékszem, még általános iskolás osztálykiránduláson a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiscsoportokban ennek a versnek a sorait kellett (volna) helyes sorba rakni. Ezen az alkalmon viszont nagyon megmaradt a versnek a hangulata, a csendélet-szerű stílusa, a lassú ritmusa a tőmondatok miatt - viszont a szerzőre nem emlékeztem. Azt hiszem, évekbe telt, mire véletlenül ráakadtam, és rájöttem, hogy igen, ez az a vers, amit keresek. És azóta nyíltan nagyon kedvelem ezt az aprócska költeményt, ugyanis elképesztő erősen magam elé tudom képzelni Tóth Árpádot, ahogy a sötétben, egy kis asztalkán ír gyertyafénynél. Sőt, még meg is ihletett egyszer, amikor házi feladatként verset kellett írnunk középiskolában. Magam is meglepődtem, mennyire bele tudtam magam képzelni ebbe a szomorkás hangulatba/helyzetbe, és egy hasonló stílusú versikét írtam: igyekeztem én is olyan jól átadni az érzelmeket, mint a költő ebben a pár sorban...

„És ezzel, amilyen gyorsan belépett az életembe, olyan gyorsan ki is lépett belőle.” (Penelope Ward: Stepbrother ​Dearest – Legdrágább mostohabátyám)

Miket olvastam 2014-ben?

(Más évek: 2015, 2016, 2013)

Klasszikus film-bakancslistám #4

Íme a következő ötvenes részlet (előzőek: #1, #2, #3):

"Nem fogok több időt pocsékolni arra, hogy értelmet keressek benne, vagy megpróbáljam lebeszélni magam róla. Az enyém. És ezt még én sem fogom elvenni magamtól." (Jodi Ellen Malpas: A védelmező)

Pár szó a Sötét Ötven Árnyalata-filmről

Hasonló cipőben vagyok most, mint amikor még február közepén a Why him?-et (Miért pont ő?) láttam. Arról a filmről is szerettem volna kritikát hozni (hiszen a főszereplő James Franco az egyik kedvenc színészem), de egyszerűen nem volt miről írnom. Az egészről annyit tudnék elmondani, hogy "beteg film, de még csak nem is a minőségibb fajtából". A Sötét Ötven Árnyalatáról azért ennél valamivel többet tudok említeni, viszont előre szólok, nem egy mindent kimerítő elemzés lesz ez...

Randóti Miklós: Naptár

Ha választanom kellene a próza (illetve epika) és a költészet (líra) között, gondolkodás nélkül az előbbit választanám - irodalom órákon kívül, önszántamból nem is igazán találkoztam sosem versekkel. Az viszont kétségtelen, hogy bőven akad különlegesen jól sikerült, egy-két versre még én is emlékszem a suliból. De ez eléggé kevés... Mivel ennyire méltatlanul elhanyagolom az irodalom ezen területét, úgy döntöttem, megosztom itt a kedvenceimet - és igyekszem újakat és újakat olvasni, csak hogy egy kicsit művelődjek.

2015-ös olvasmánylistám

Nem tudom, valahol említettem-e már, de én általános iskolás koromban nagyon nem szerettem olvasni. Ez jócskán a kötelező olvasmányoknak tudható be, no meg annak, hogy olyan könyvek találtak meg, amik egyszerűen nem nekem valóak voltak. Végül az olvasásra a 2013/2014-es tanév legelején kaptam rá, amikor a Csontváros filmadaptációjának promóját nyomatták folyton a tévében. Annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy nekiálltam a regénynek. Aztán az első héten, amikor még nem volt sok házi, gyorsan jött a következő kötet, és így szépen sorban elkezdtem falni a könyveket - a többi meg már történelem...

Outlander: A második évad

Nyári terveim között szerepelt, hogy mindenképpen le szeretném tudni az Outlander második évadát, hogy utolérjem a sorit. Viszont (főleg a szezon elején) ugyanazt éreztem, mint amit az előzőnél tapasztaltam: nem voltam különösebben lelkes, nem hozott lázba az egész. A döcögős start ellenére végül csak megküzdöttem vele (nem is volt akkora küzdelem a vége felé - de erről később), az pedig sokat segített, hogy végre nem tudtam előre semmit a cselekményből.