Klasszikus filmek: a bakancslistám #3

Az előző részek elérhetőek itt: #1, #2

1. Hímnem-nőnem (Masculin-Feminin, 1966)
2. Forró éjszakában (In the Heat of the Night, 1967)
3. A játéknak vége (Point Blank, 1967)
4. Bonnie és Clyde (Bonnie and Clyde, 1967): Jól gondolom, hogy a világ leghíresebb bűnözőpárosáról van szó?
5. A dzsungel könyve (The Jungle Book, 1967)
6. Volt egyszer egy Vadnyugat (C'era una volta il West, 1968): Nem szeretem a western-filmeket, de ha jól sejtem, ez a leghíresebb közülük, szóval „must-have”.
7. A majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968): Na, ezt kifejezetten utálom. Na, mindegy.
8. Szelíd motorosok (Easy Rider, 1969): Ezen alapul a sorozat? Na, meg ugye az „ízi rájder, öcsém, ízi rájder”…
9. Kis nagy ember (Little Big Man, 1970)
10. M*A*S*H (1970): Ez mégis mi lenne?
11. Mechanikus narancs (A Clockwork Orange, 1971): Ez is valami társadalomkritika, ha jól tudom.
12. Willy Wonka és a csokoládégyár (Willy Wonka and the Chocolate Factory, 1971): Ha a Johnny Depp-féle Charlie és a Csokigyárból indulok ki, akkor ez a film kötelező!
13. Francia kapcsolat (The French Connection, 1971)
14. Szívzörej (Le souffle au cœur, 1971)
15. Szalmakutyák (Straw Dogs, 1971)
16. Utolsó tangó Párizsban (Last Tango in Paris, 1972)
17. A Keresztapa (The Godfather, 1972): A világhírű Coppola-film kimaradt eddig az életemből. De nagyon érdekel, hogy mi ez a hype körülötte.
18. Suttogások és sikolyok (Viskningar och rop, 1972)
19. Téboly (Frenzy, 1972)
20. Rózsaszín flamingók (Pink Flamingos, 1972)
21. Ne nézz vissza! (Don't Look Now, 1973)
22. Az ördögűző (The Exorcist, 1973)
23. American Graffiti (1973)
24. Magánbeszélgetés (The Conversation, 1974): Amúgy ez is Coppola.
25. A texasi láncfűrészes mészárlás (The Texas Chainsaw Massacre, 1974): Félek a horroroktól, de a texasi láncfűrészest túl sokszor emlegetjük ahhoz, hogy kihagyjam.
26. Kínai negyed (Chinatown, 1974)
27. Száll a kakukk fészkére (One Flew over the Cuckoo's Nest, 1975)
28. Gyalog galopp (Monty Python and the Holy Grail, 1975): Húúú, édesapámmal nagyon imádjuk a Monty Pythont, bár az én „tudásom” még csupán annyi, hogy láttam egy-két videót a neten…
29. A szabadság ököljoga (Faustrecht der Freiheit, 1975)
30. Cápa (Jaws, 1975): Maga a film kicsit sem zsánerem, de hát Steven Spielberg…
31. Nashville (1975)
32. Az elnök emberei (All the President's Men, 1976)
33. Taxisofőr (Taxi Driver, 1976): Hmm… Martin Scorsese a rendező.
34. Hálózat (Network, 1976)
35. Rocky (1976)
36. Csillagok háborúja IV: Új remény (Star Wars, 1977): Lehet, valamikor meg kéne nézni George Lucas művét. De valójában kicsit sem izgat.
37. Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of the Third Kind, 1977): Ajj már, ufók? Viszont ezt is túl gyakran emlegetik + Spielberg.
38. Utánam vízözön (The Last Wave, 1977): Rég volt törim, de XVI. Lajos?
39. Annie Hall (1977): Gőzöm sincs mi ez, de Woody Allen.
40. Szombat esti láz (Saturday Night Fever, 1977): Ez is táncos szerintem, mint az erről nevét kapó hazai műsor, tehát várós.
41. Pomádé (Grease, 1978): Ezt a filmet kivételesen milliószor láttam (teljesen viszont talán csak egyszer), és imádom. Viszont fontos eleme a listának, szóval marad.
42. Holtak hajnala (Dawn of the Dead, 1978)
43. Halloween – A rémület éjszakája (Halloween, 1978)
44. A nyolcadik utas: a Halál (Alien): Anyám egyik kedvenc filmje. Én irtózom tőle, de hátha egyszer kap egy esélyt.
45. Brian élete (Life of Brian, 1979): Imádom!!! Mármint azt a részletet, amit lassan kívülről fújok („Mi a neved, zsidó?”), magát a filmet ugyanis még nem láttam.
46. Nosferatu: Az éjszaka fantomja (Nosferatu, 1979): A Notre Dame-i toronyőr, nem?
47. Átlagemberek (Ordinary People, 1980): Irónia lenne? Hmm, érdekes. Meg Robert Redford rendező amúgy is húzónév.
48. Atlantic City (1980)
49. Ragyogás (The Shining, 1980): Ez lenne a Stephen King és Jack Nicholson?
50. Dühöngő bika (Raging Bull, 1980)

Következő részek: #4, #5 (utolsó)

"Forró könnyek égtek a szememben. A dalokból azt tanultuk, hogy minden elvarázsolt és elátkozott személyt meg lehet menteni. Erre valók a hősök." (Naomi Novik: Rengeteg)

Penelope Ward: Stepbrother ​Dearest – Legdrágább mostohabátyám

A Stepbrother Dearest fülszövege felcsigázott már régebben, így nagyon izgatottan vágtam bele a regénybe; valami jó kis izgi romantikus sztorit vártam. Végül is mondhatom, hogy megkaptam, bár sajnos amilyen jónak indult... Mindegy, megpróbálom a lehető legérthetőbben, spoilerek nélkül elmagyarázni, hogy miféle hiányérzeteim/gondjaim volt ezzel az amúgy nagyon jó könyvvel.

Outlander - 1. évad

Mivel mostanság már a sorozat második évadát gyűröm, úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy megírjam a nyitó évadról szóló kritikámat: a bejegyzést február 12 délelőttjére kellene visszadátumoznom. Nem szeretném ismét pl. bemutatni a cselekményt, ezért összegyűjtöm az összes korábbi írásomat erről a sztoriról - itt találhatjátok a könyvkritikámat (1. rész), ez az általános sorozatismertető, emez pedig a pilot epizódról szól. 

Jodi Ellen Malpas: A ​védelmező

Hát, A védelmező is olyan volt, mint anno a Nevermore: abba a rossz vélemények miatt félve kezdtem bele, de aztán nagyon élveztem az olvasását. Most is méltatlannak éreztem Jodi Ellen Malpas könyvének 84%-os értékelését, hiszen kifejezetten izgalmasnak találtam, jókat nevetgéltem, jó volt a kémia a főszereplők között (izzott ám a levegő), és engem is kifejezetten érdekelt, hogy ki keveri a lapokat. No, de akkor jöjjön a kifejtés!

Klasszikus film-bakancslistám #2

(Az előző rész elérhető itt)

„- Olivia? – kérdezte. – Legalább tíz Oliviát ismerek. A barátnőm macskáját is Oliviának hívják. 

- Te viszont az első Persephone vagy, akivel találkoztam. – Mivel ez egy olyan név, amit még egy macskának sem adna az ember.” (Kerstin Gier: Az ​álmok elsőkönyve)

Confess (sorozat)

Már a premierje előtt kacérkodtam a Confess-szel, hiszen annak a Colleen Hoovernek az azonos című regényét dolgozza fel, aki többek között a Reménytelent és az Ugly love-ot írta (én legalábbis ezeket olvastam eddig tőle). Nem most akartam nekiállni ennek a sorinak, de az Outlander második évadával küszködöm, a Confess viszont igazán izgalmasnak tűnt - legalábbis az előzetesek alapján. (És ez volt a reklám helye.)

Originals

Hát öö.. kicsit össze vagyok törve.
Most láttam, hogy az ötödik évaddal véget ér a The Originals.
Alapból nem rossz az elgondolás, amit Julie Plec is kiírt, miszerint le lehet tisztességgel zárni a sorozatot, viszont emberek! A Vámpírnaplókat bezzeg elhúzták a végtelenségig, míg emez a rengeteg potenciál és brutál jó stáb ellenére véget ér...
Sírni fogok.
Oké, még nem láttam a negyedik évadot, és a harmadikban is éreztem már, hogy rezeg a léc, de akkor is. Talán holnap már örülni is fogok ennek a hírnek. De most még nem megy...

„- Látod? Ez máris előrelépés! - Ő persze még csak izzadni sem kezdett. Ez a kisportolt rohadék úgy nézett ki, mintha csak könnyű sétára indult volna. - Ráadásul egészségesebb is leszel, vagyis dupla nyereség.

- Egy csomó gyümölcsöt eszem. Már most is egészséges vagyok.

- Pitébe töltve nem számít. (…) Nem azt mondom, hogy bármi baj lenne veled - folytatta, miközben megfordult, és háttal kocogott tovább. Nagyképű rohadék! Bárcsak seggre esne! Hogy röhögnék! Tekintete végighaladt rajtam, és egy kicsit tovább elidőzött a csípőmön... meglepő módon cseppet sem úgy tűnt, mintha nem tetszene neki, amit lát. - Csípem a nagy koffert.

Suttogva káromkodtam, de csak azért, mert a tüdőmben nem maradt annyi levegő, hogy megszólaljak.

- Ha mindennap futunk, lassan egyre tovább fogod bírni, és annál több pitét falhatsz. Ez hogy hangzik?
Pont úgy, mintha egy leereszkedő, előítéletes paraszt mondta volna. Úgyhogy kapott egy egyezményest.” (Kylie Scott: Lead-Szóló)

Kerstin Gier: Az ​álmok első könyve (Silber-trilógia #1)

Olvastam én már az írónőtől - sőt, kivégeztem a teljes Időtlen szerelem-trilógiát -, valamiért mégis féltem a Silbertől. Mindenesetre a nyári komfortzóna-elhagyós olvasmánylistám következő állomása végül csak ez lett.

BAKANCSLISTA: Klasszikus filmek

Nos...ööö... Hát, már nagyon régen (olyan december tájban) akartam hozni ezt a listát, mert akkor éppen nem voltam annyira nagyon-nagyon elúszva a tanulnivalókkal. Most, így cirka fél évvel később végül csak sikerült összeállítanom a listát - egy mashup lett ezekből: Minden idők 100 legjobb amerikai filmje, 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz.

"A szobát megülő átmeneti csend csupán lélegzetvételnyi szünet volt. Sem a kőépület, sem a napsütés nem jelentett semmit. A Rengeteg szemmel tartott minket. A Rengeteg ott volt." (Naomi Novik: Rengeteg)

Naomi Novik: Rengeteg

Eredetileg csak és kizárólag sorozatmaratont terveztem a nyárra (az olvasást mindenképpen háttérbe akartam szorítani), de egy unatkozós, "semmihez sincs kedvem" késődélutánon úgy döntöttem, mégiscsak belekezdek egy könyvbe. Sok jelöltem volt, de végül arra jutottam, egy olyan regényt kell választanom, ami kívül esik a komfortzónámon - ez lett a Rengeteg. És valóban: kész felüdülést volt végre nem egy tipikus történelmi romantikusat vagy New/Young Adultot olvasni!

Jasinda Wilder: Falling ​Into You - Zuhanok beléd (Beléd zuhantam #1)

Logikus azt állítani, hogy az emberek jobban kedvelik a "jó" könyveket a "rosszak"-nál. Viszont bloggerként rá kellett jönnöm, hogy én valójában azokat szeretem, amikről lehet mit írni. Anno például könnyen össze tudtam hozni egy kritikát az Oravecz Nóra-könyvről. Nem tetszett, pocsék volt, de legalább meg tudtam fogalmazni, hogy miért. Viszont ennél a könyvnél csak azt érzem, hogy oké, elolvastam, de semmi különös. De tényleg. Jó, nyilván felírtam magamnak egy-két dolgot, hogy mi zavart (stb.), de így sem az igazi. Olyan megfoghatatlan az egész, úgyhogy talán a "furcsa" szóval tudnám jellemezni nem csak a regényt, hanem magát ezt a helyzetet is. No de kezdjünk neki!

The Originals - 3. évad

Valójában az idei sorozatdarám első állomása egy Outlander 2. évad lett volna, ám végül a Daniel Gillies iránt érzett sajnos csak plátói szerelmem győzött. No meg az, hogy nap mint nap látom őt a tévében (Saving Hope), illetve, hogy bemelegítésként már korábban elkezdtem olyan videókat nézni, amiben Gillies egyedül vagy éppen Joseph Morgannel kiegészülve ökörködik. Megjött az Originalshoz a kedvem, na.

Mindennek ellenére - mármint, hogy imádom a színészeket - már elég régen megfogalmazódtak bennem bizonyos félelmek magával a sorozattal kapcsolatban. Talán a legkönnyebben megválaszolható kérdésem az volt, hogy nem nőttem-e már ki a vámpíros sorozatokból. Jelentem, mint kiderült, nem. De az például még mindig zavar, hogy az Originalst érzéseim szerint nagyon Klausra írták. És pont ezért Elijah (személyes kedvenc) például legtöbbször csak össze-vissza téblábol az epizódok alatt, anélkül, hogy komolyabb szerepe lenne, vagy hogy erősebb érzelmi töltettel rendelkezne. Vagy akár gondoljunk arra, hogy mi lett a Vámpírnaplókkal, amit ugye elvben (nem vagyok teljesen tisztában a dolgokkal) ugyanaz a Julie Plec alkot(ott), mint ezt. A Vámpírnaplókat én az 5. évad 3. részénél simán kaszáltam lelkiismeret-furdalás nélkül, mivel már elegem volt abból, hogy mindig jön valamilyen bonyolultabb lény, sötét dimenzió, vagy éppen (ha már az én kaszámról beszélünk) a 2 epizód alatt kinyírt "naggggyon erős" főgonosz (Silas), akiben nem mellesleg még sok potenciál is lett volna. És ugyanez a Plec-féle kontroll-elvesztés ugrik be nekem, amikor mindig valami új ellenséggel néznek szembe a HALHATATLAN, érted, legyőzhetetlen ősi vámpírok. Ja, hogy mégsem legyőzhetetlenek? Jókor találjátok ki...! De még ha el is tekintek ettől a tipikus "jön egy új ellenség" sémától, és hogy ezáltal gyakorlatilag folyton ugyanazokat a köröket futjuk, a karakterek szintjén is érdemes szétnézni. Oké, elfogadom, hogy Elijah egy szürke figura (lett?). És Rebekah? Egy rettentően naiv és érzelmei által irányított ősi vámpír(nak tűnt nekem), aki valahogy(???!!!) mégis túlélt több, mint ezer évet. Mégis hogy csinálta? Mindig jött egy bátyus, hogy kihúzza a sz*rból? Meg ehhez hasonlók.

Lényeg a lényeg, ezek a kérdések régóta foglalkoztatnak az Originals-szal kapcsolatban, és tartok tőle, hogy még fognak is. No de milyen volt a 3. évad? Hát...