Ki ne ismerné (vagy legalább hallott volna már) Suzanne
Collins Az éhezők viadala című könyvét – vagy minimum a belőle készült filmváltozatot?
Bátran merem állítani, hogy ez a trilógia a disztópiák
királynője: talán ez a történet indította világhódító útjára ezt a műfajt, lett
a leghíresebb ilyen mű, valamint a filmadaptációja számos, ma már A-listás
sztárokként elismert színészek karrierjét.
Ha valaki csak a filmet látta esetleg, azt szeretném megnyugtatni:
a könyv sokkal jobb!
A történet a jövőben játszódik, amikor is a lerombolt USA
helyére az új országot, Panem-et hozták létre. Míg az ország irányításáért
felelős Kapitólium lakói élvezik a gazdag életet, a tizenkét körzetre osztott „vidéken”
éhínség honol. Egy régi lázadás megbosszulásaként a Kapitólium kivételével
minden körzetből kisorsolnak egy fiatal lányt és egy fiút (mindezt évente),
akiknek az ún. Arénában kell életre-halálra megküzdeniük – a végén csak egy
maradhat... Katniss kishúgát is kisorsolják, így a lány testvére helyett önként
jelentkezik. A kis Prim ugyan „biztonságban” marad otthon, de Katniss bekerül a
kegyetlen játékba, amin a Kapitólium népe remekül szórakozik, és ahol csak a
túlélés számít.
A könyv egyértelműen sokkal részletesebb és kidolgozottabb,
mint a film, így kicsit sem probléma, ha a filmet láttuk előbb, és csak utána
olvassuk el a könyvet.
Szerintem egyedül a befejezés volt a regény gyengepontja,
valamint én nem igazán tudtam azonosulni Katniss barátságtalan jellemével.
Ennek ellenére az viszont teljesen egyértelmű, hogy a
trilógia méltán érdemelte ki a világhírnevet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése