Az alapsztori: elcsépelt, „kölcsönvett”; a cím: halványan talán van köze a történethez; idegesítő főszereplők: pipa. Valamiért mégsem hagytam abba a második fejezet után...
Nóri és Dóri, a két ikerlány a kilencedik osztályt kezdi egy
hatosztályos gimiben. Látszatra ugyan teljesen egyformák, valójában viszont
teljesen különböznek: Nóri a talpraesettebb, csajosabb, földhözragadtabb, Dóri
pedig a szerencsétlen álmodozó, mégis egyszerre lesznek szerelmesek...
ugyanabba a fiúba. Ez természetesen konfliktusokat szül, és nem huzamosabb
időre ugyan, de eltávolítja egymástól az ikreket. A történetet Dóri
szemszögéből olvashatjuk, akinek problémáinak megoldásában segítségére a
virtuális barátnője, Lilla van.
A regényben akadnak jó poénok, félreértések, bénázások
(nyilván Dóri részéről), iskolai jelenetek – ezek elvétve, és természetesen a
szerelem.
Maros Edit művének előnyére vált a különleges módon, például
üzenet formájában előrevitt egyszerű, könnyen és gyorsan olvasható cselekmény,
bár a szöveg nyelvezete és összekutyult idősíkjai borzasztóan zavaróak tudnak
lenni.
Lássuk be, nem egy korszakalkotó mű, de mégis átrágtam magam
rajta, sőt, még a folytatásán is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése