Az internátus - PILOT

A nagysikerű spanyol sorozat bevezető epizódját látva rá kellett jönnöm, hogy az Internátus közel sem tökéletes, viszont korántsem reménytelen...

Bár a cselekmény már most több sebből vérzik, és az első, ami feltűnt nekem az az, hogy boldog-boldogtalan dohányzik, eléggé könnyen megszerettem a semmi közepén található bentlakásos magániskola történetét.

Először is adott egy elmegyógyintézetből szökött, de rejtélyes módon teljesen épelméjű, pimasz, szerencsétlen, minden lében kanál fiatal nő, aki nem véletlenül állt be takarítónak: valamit nagyon látványosan keres. Aztán, mivel mégiscsak iskoláról beszélünk, kell egy idősebb nevelőnő, akiről hamar kiderült, hogy mégsem olyan szigorú, mint amilyennek mutatja magát – ő Jacinta.

Van még nekünk egy Héctor-unk, aki a meglepően fiatal és sármos igazgató, karizmatikus férfi, és nagyszerű pedagógus; valamint az ő Elsája, egy boszorkányként viselkedő, pasijánál nagyjából tíz évvel idősebbnek tűnő hárpia-töritanár – mintha kicsit sablonszagot éreznék.

Akik pedig az izgalmat hozzák a sorozatba: Alfonso, az idős tanár, aki váltig állítja, hogy valami furcsaság történik a Fekete Tó Internátus körülötti erdőben, csakhogy ebben senki nem hisz neki (és ez egyébként „érdekes” módon a sorozat indulásakor jutott az eszébe); illetve az új diákként, a kishúgával érkező Marcos, a szomorú szemű, cuki bátyus, aki azért mégiscsak kiáll magáért, ha kell – van még egy ügyeletes „jó pasi”. Ezaz, rossz sorozat már nem lehet.

Jó, nyilván ez édeskevés, de van ám még a tarsolyomban: akad az internátus falai között egy szakácsféleség, aki szintén valami után nyomoz, csakhogy ő egyel magasabb fokozaton, mint Alfonso –pisztollyal nyomul a drágám. Ha pedig még ez sem lenne elég, kaptunk egy rosszfiút is, a zsíros hajú, pofátlan, és igazi parasztként „funkcionáló” Ivánt és a bandáját.

A cselekményről csak annyit, hogy egy pilotban nincs igazán sok dolog, ami történhetne, az Internátus azonban elérte, hogy már itt fogjam jó néhányszor a fejem: nem egy logikátlan jelenetet és banális hibát, hülyeséget találtam – bár lehet, hogy ez csak nekem tűnt fel.

Gondolok itt olyanra például, hogy a szigorúan őrzött épület udvaráról tilos kimenni az erdőbe, sőt büntetést is kap az, aki megteszi; ennek ellenére egy hat év körüli kislány lazán megmássza az amúgy nem túl magas kőfalat, egy kifejezetten neki „odakészített” faág segítségével... No problem, max nem megy Oscar-ra az epizód.

Összességében kicsit csalódást okozott nekem a bevezető rész, de később még beindulhat a sztori (már most felfedezni véltem a törekvést az izgalmas percekre), úgyhogy határozottan kíváncsi vagyok a folytatásra, szerintem megéri belekezdeni.