Bár kétségtelenül rövid az első évad, éppen elég arra, hogy
megszeressük a sorozatot.
Egyre több összekapcsolódó szállal és titkos ajtóval
találkozunk, de hiába, hogy még mindig keveset tudunk arról, hogy
tulajdonképpen mi is folyik az internátus környékén, az állandó izgalom és
rejtélyesség rendszeresen a képernyő elé szegez.
A szereplőket is jobban megismerjük – tulajdonképpen
tökéletesen árnyalódik a kép: nincsen igazán negatív karakter. Két embert
szeretnék kiemelni: először is Héctort, az imádnivalón profi iskolaigazgatót,
aki nem tud dűlőre jutni a saját érzéseivel, illetve Maríát, akiről kiderül,
hogy nemcsak hogy nem elmebeteg, hanem valójában meglepően tisztalelkű.
Sajnos viszont még mindig akadnak erőltetett elemek (például
túlzott vakmerőség), ám negatívumként csak a két kislányt, Paulát és Evelint
tudnám megemlíteni: ketten együtt borzasztóan idegtépőek és veszélyesek tudnak
lenni azzal, hogy folyamatosan bekavarnak.
Az utolsó epizód felé haladva azonban egyre izgalmasabbá
válik a történet, ugyanis felszínre kerülnek az eddig elfojtott szenvedélyes
vonzódások, így egy rendkívül jól megcsinált, feszültséggel teli évadzárót
kapunk: Héctor feje fölött átcsapnak a hullámok, amikor választani kell a
kötelessége és a boldogsága között; emellett pedig kiderül, néhány gyerek
eltűnt az épületből, az egyikük pedig már halott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése