A filmsorozat harmadik részével kronológiai ugrás következik
be, ami által nagyon könnyen összezavarodhatunk, de elérkeztünk ahhoz a
részhez, amiben végre megérthetünk mindent.
William leszármazottai őrjöngő vadállatokként éltek az
erdőben, csakhogy Lucien születésével új generáció kezdődik: ők már ésszel
gondolkodnak, és képesek visszaváltozni emberi alakjukba. Csakhogy ezt a
vámpírok könyörtelenül kihasználják, és rabszolgaként bánnak a vérfarkasokkal,
miközben megakadályozzák, hogy átváltozva föllázadjanak. Egyedül Lucien élvez
kivételt, ugyanis Victor magához vette őt, és fiaként nevelte föl. A jó időknek
azonban vége, amikor kiderül, hogy Lucien és Victor lánya, Sonja milyen főbenjáró
bűnt követtek el, ha ez pedig még nem lenne elég, Lucien magára vállalja a
várfarkas-lázadás vezetését. A kettő együtt pedig – mint ahogyan a legelsőfilmből már megtudtuk – komoly tragédiához vezet.
Egyértelműen ez a rész a legjobbja az egész filmsorozatnak,
és nemcsak a csodálatos látványvilág miatt: megjelenik a tudatosan felépített
romantika, feszültség, izgalom, és a tökéletes dráma is. A legpozitívabb
azonban az, hogy Lucien igazi szerethető figurává válik, valamint megtudjuk,
hogyan is kezdődött minden...
Bár még mindig kérések vetülnek föl bennem, és már teljesen
elfelejtettem, hogy mi történt a filmsorozat bevezető részében; az okos
utalások a „jelenre”, és az élvezhető történet lazán elfeledteti az összes apró
hibácskát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése