Három barát végre esélyt lát arra, hogy kitörjenek a „lúzer”
pozíciójukból: egyikük a születésnapját ünnepli, és mivel a gazdag szülei
elutaztak, az üres ház tökéletes helyszínt biztosít a gigászi bulinak. Mindenkit
meghívnak, akit csak ismernek, így végre népszerűek és közkedveltek lehetnek. Ahogy
azonban telik az idő, egyre többen érkeznek, és a nagyjából kétezer fős tömeget
már nem igazán lehet kordában tartani...
Az alapjáraton egy jó kis komédiának induló film készítői
szerintem átestek a ló túloldalára: a már amúgy is „feltalált” alapszituációt
olyannyira a középpontba akarták helyezni, hogy konkrétan nincs cselekménye a
filmnek. Nagyjából húsz perc kivételével (kb. 120 perces a teljes film) az
egész arról szól, hogy buliznak, berúgnak, beszívnak.
Szerintem még a viccesnek szánt részeket is túlzásba vitték,
mert minden ilyen megmozdulás hihetetlenül valószínűtlennek, idétlennek hatott, a befejezés pedig egyenesen nevetséges.
Érdekesség, hogy a filmben feltűnik Miles Teller is, aki
saját magát játssza úgy nagyjából három perc keretében. Kár érte, sokkal jobban
sikerült a Képszakadás c. filmje. Na, azt tényleg szerettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése