A fülszöveg és a cím alapján másra számítottam. És őszintén szólva
csalódtam is a Szakítópróbában.
Izgalmasabb, érdekesebb, viccesebb, romantikusabb
cselekményt vártam, ehelyett egy még sablonosnak sem nevezhető történetet
olvastam.
Maga a könyv ugye arról szól, hogy a huszonkét éves Bliss
Edwards mindenáron szeretné végre elveszíteni a szüzességét. Találkozik is egy
imádnivaló brit sráccal, csakhogy (színész létére!) beijed, és faképnél hagyja
a „jelöltet” a saját házában(!)... és ekkor Bliss még nem is tudja, hogy az a
bizonyos brit srác az új tanára...
Számomra a legnagyobb problémát az jelentette, hogy Cora
Carmack írónő ötvözni próbálta a romantikát, az egyetemi életet, és magát a „szüzesség
elvesztése”-szálat, csakhogy egyik sem lett rendesen kidolgozva. Ha ez pedig
nem lenne elég, a regény rengeteg, teljesen fölösleges jelenettel lett
teletömve, amik nemhogy előrébb viszik a történetet, hanem hátráltatják (gondolom
csak azért, hogy meglegyen a kötelező oldalszám)... Olyannyira, hogy az a „mindenáron
el akarom veszíteni”-rész sem jön el egyhamar...
Mindenesetre egyszer elolvastam, elég is volt. Nem bántam
meg (száz százalékig), de az azért jelent valamit, hogy a legjobban annak
örültem, hogy rövid a könyv, és nem vett el túl sokat az életemből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése