A borító és a cím némileg megtévesztő lehet a Faldöngető cselekményére
nézve: a könyv nem egy túl izgalmas, vad (és erőszakos) incselkedés, hanem egy
szép, humorral tarkított szerelmi történet – bár hozzá kell tennem: incselkedés
is akad benne bőven.
A huszonhat éves Caroline Reynolds új lakásba költözik, de
sajnos nem tudja százszázalékosan kiélvezni a váltást, ugyanis túl vékonyak a
falak, és minden áthallatszik a szomszédból (értsd: MINDEN). A lányt különösen
feszélyezi a helyzet, hiszen lassan fél éve nem volt senkije, így egyszer
megunja az állandó „faldöngetést”, és csúnyán összeszólalkozik a szomszédjával,
Simonnal. Amikor aztán lenyugodnak a kedélyek, fegyverszünetet kötnek, és egy
szép barátság alakul ki kettőjük között... Barátság?
Nekem kifejezetten tetszett, hogy nem volt nyálas és
elsietett a két főszereplő kapcsolata, és bár kiszámítható a befejezés, részben
a poénok, részben a karakterek miatt rendkívül élvezhető a Faldöngető olvasása.
Egyetlen negatívumként Caroline néha már-már nevetséges
gondolatait emelném ki, és akadtak teljesen felesleges történések is.
A Faldöngetőt azoknak ajánlanám, akik tipikusan az olyan
sztorikat szeretik, ahol két ember egymásra talál – de mégis valami mást
keresnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése