Rubinvörös (2013)

Német film, furcsa kinézetű főszereplők, könyvadaptáció... nem meglepő, hogy sokaknak előítéleteik vannak, de a Rubinvörös című könyv filmváltozata tökéletes arra, hogy ezeket mind eloszlassa.

Először is, attól, hogy egy külföldi filmet látunk, semmiképp sem szabad megijedni. Aránylag sok nem amerikai gyöngyszemet találhatunk (én például nagyon szeretem a francia Életrevalókat), ráadásul néha igenis jó olyat látni, ami – még ha csak egy kicsit is –, de elüt a megszokott hollywoodi csillogástól. Másfelől pedig: hiába, hogy német a Rubinvörös, a történet teljesen élethűen Londonban játszódik.

Ami a szereplőket illeti, aláírom, tényleg furcsának tűnhetnek. Hogy őszinte legyek, én is meglepődtem egy kicsit, mert nagyon másképp képzeltem el szinte az összes karaktert. Elsőre olyan volt, mintha egy teljesen önálló filmet néznék, aminek a cselekménye hasonlít egy könyvéhez. Ahogy haladtunk előre, megszerettem mindenkit, bár a lényeg úgyis az, hogy a Gwendolynt és a Gideont kifejezetten jól alakító fiatal színészek (’93-as; ’92-es születésűek) között rendkívülien működik az a bizonyos kémia...

A könyvadaptációktól viszont valóban lehetne félnivalónk. Nem egyszer fordult már elő, hogy egy könyv mozivászonra vitele csúnyán megbukott. Akadt olyan, hogy nem sikerült visszaadnia a könyv által nyújtott élményt, nagyon sok fontos momentum kimaradt, vagy egyszerűen unalmasra sikeredett a project. Szerencsére a Rubinvörösnél egyikről sem beszélhetünk.

Személy szerint nekem nagyon tetszett, hogy a könyv olvasása nélkül is érthetőek a történések, valamint a legnagyobb pozitívuma ennek az adaptációnak az, hogy a készítők mertek belenyúlni a cselekménybe: minden fontos momentum a helyén volt, miközben olyan jeleneteket csempésztek a művükbe, amik meglepik a könyvet már olvasó nézőket is, és izgalmasabbá teszik a filmet.

Összességében nagyon tetszett a Rubinvörös-film szereplőstül, módosításostul: végre sikerült bebizonyítani, hogy igenis vannak még jól eltalált megfilmesítések.