A Big Little Lies (Hatalmas kis hazugságok) az amerikai HBO 7 epizódos, Liane Moriarty regénye alapján készült minisorozata (forrás). Valójában azért kezdtem bele, mert láttam, milyen ismert, nagy nevek játszanak benne (Reese Witherspoon, Nicole Kidman, Shailene Woodley, Alexander Skarsgard, Zoe Kravitz); és bár nem azonnal szippantott be, szerintem ez volt az egyik legjobb sorozat, amit idén láttam.
Cselekmény: Gyilkosság történt a kaliforniai Monterey-ben. Hét epizódon át, kívülállók tanúvallomásainak segítségével ismerjük a titkokat rejtegető főhőseinket, a problémáikat, és a halálesethez vezető események láncolatát.
Engem elsősorban a stílus és a képi világ, hangulat fogott meg. Már a főcím is hozza a festői tájat, a vintage sárgás filtert (vagy mit), de a gazdag családokra jellemző pazar házak, ruházat, dekorációk is szuperek voltak. Másrészről megvolt az is, hogy látod a szereplők tökéletes életeit, de érzeni a balsejtelmet, hogy valami van a levegőben, valami készül, és talán később robbanni fog. Sőt, akár te magad keresed akaratlanul is a háttérben lévő árulkodó jeleket: pont ezt a gyanakvást és feszültséget csalogatják elő belőlünk a bevágott emlékképek (amiket az eredeti, narrálási síkon "elfelejtettek" megmutatni). Az is külön izgalmas volt, amikor nem lehetett eldönteni, hogy mi a valóság és mi a hallucináció/álomkép, illetve a tanúk vallomásai is arra voltak jók, hogy elbizonytalanítsanak azokkal a karakterekkel kapcsolatban, akiket talán épp megkedveltél. Én csak sodródtam az árral, és kíváncsi voltam, mi sül ki az egészből...
A körítés mellett magának a cselekménynek is voltak érdekes részei. Elég csak a fő elemre gondolni: a gazdag és a gazdagabb, unatkozó anyukák őrült (és már-már vicces) rivalizálásra kezdenek, magukkal rántva férjeiket... és a gyerekeiket. Kb. tanulmányt lehetne írni arról, hogy a folyamatos áskálódás milyen kihatással van a kicsikre, valamint ha ennyire "sekélyesek" a szereplők, akkor mégis hogyan nevelik őket. Elárulom, meglepően jól. És itt jön a másik eseménysík: annak ellenére, hogy egyik oldalról megy a felszínen a sok balhé, otthon megvannak a komoly problémák, amik által sokkal árnyaltabban láthatjuk a főbb karaktereket. Így történhet meg az, hogy megértjük őket a helyzetük alapján, átérezzük a komoly gondokat, emésztjük az elgondolkodtató részeket/szituációkat. Vagy például felfedezzük, hogy a beképzelt, mitugrász Madeline-nak (Reese Witherspoon) nagyon is jó elgondolásai vannak a szülői feladatokról.
Ami a karaktereket illeti... Az elején nagyon bedobtak a mély vízbe, csak úgy dobálóztak a nevekkel és a kapcsolatokkal, de aztán idővel szerencsére minden tiszta lett. Kicsit olyan érzésem volt, mint anno Az ínyencklub olvasásakor - csak itt hiába rejteget (talán) mindenki valamit, a szereplők mindannyian kedvelhetőek voltak. Vagy legalábbis egy bizonyos mértékben meg lehetett őket érteni... A legnagyobb hangsúlyt értelem szerűen a három főszereplő kapta (Witherspoon, Woodley és Kidman): Witherspoon hozza az energiát (kicsit sok ugyan maga a figura, de pl. tényleg jó anya próbál lenni), Woodley pedig a rejtélyes múltjával (és labilis idegállapotával?) hódít. Ehhez képest én Kidman szerepét kicsit sótlannak éreztem, mondjuk tegyük hozzá, ő a családon belüli drámát képviselte. Akit még kiemelnék, az Chloe, Witherspoon nagydumás kislánya (imádtam), illetve a nő férje, Ed (szintén szerettem és szurkoltam ám kettejüknek). Érdekes karakter, akit talán "báránybőrbe bújt farkasként" lehetne a legjobban illusztrálni, bár nem hozták ki belőle a maximumot. Azt viszont sajnálom, hogy Zoe Kravitz-ből nem láttunk eleget, ahogy Woodley kisfiát, Ziggyt is lehetett volna jobban előtérbe helyezni.
Az utolsó pár percért külön pacsi: végre megtudjuk, kit öltek meg, de azt nem, hogy hogyan. Lenémítva mennek a vallomások (vagyis mindenki hazudik - hmm meglepő), majd kapunk egy idilli képet. Amikor már pont azt gondolná az ember, hogy végül is mindegy, mi történt pontosan azon az este, hiszen az élet megy tovább, mindenki boldog; nyugtalan zongorajáték mellett cikázó bevágások által csak kiderül, aminek ki kell. És mennyire szép, hogy pont az a gyilkos, pont az dönt el mindent, aki végig csak háttérszereplő volt! És ahogy belegondol az ember, mégsem olyan minden, mint volt, de a "tökéletes" családanyákat PONT a titkaik tartják össze... Gyönyörű!
Ja, és még az utolsó képkocka is érdekes kérdést vet fel. Na, ilyen egy jó sorozat, kérem szépen!
(Képek: imdb.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése