Számomra már nagyon régóta várós
volt a Lucifer – eddig csak az
előzetest néztem meg olyan hárommilliószor – de most, hogy végre megnéztem a
nyitóepizódot, nagyon úgy fest, hatalmas kedvencet fogok avatni!
Mondanom sem kell, a Luciferhez
hasonló akár természetfeletti, akár csak „sima” nyomozós sorozatok (erről a
mostaniról nem merem kijelenteni, hogy krimi) első gyilkossági/elrablási/stb.
ügye mindig gyenge szokott lenni. Szerencsére itt, a Luciferben a jelenetek és
a párbeszédek saccra 80%-a a humorra ment rá, így mondhatom, hogy az íróknak
sikerült kárpótolniuk.
A trailer alapján kicsit féltem a
két szereplő közti kémiától (vagy épp annak hiányától), de nagy-nagy örömömre
nincsen ezzel semmi gond. Sőt, talán jobb is úgy az adok-kapok, hogy (egyelőre)
semmiféle szerelmi szál nincs a két fő karakter között, ezért tényleg csak
arról szól minden, hogy ki tudja jobban lecsapni a feldobott labdát (személyes
kedvenc) – még nem beszélhetünk csipkelődésről, de a beszólogatás már nagyon
megy.
Másik félelmem Lauren German és
az általa formált Chloe Decker nyomozó volt. Nem akarok általánosítani, de sajnos
a sorozatok egyetlen rendőrnői gyakran rossz irányba mennek el az idő
előrehaladtával. Lauren German a Hawaii Five-0-s szerepe után (megint) remek
karaktert kapott, Chloe ugyanis nem dől be Lucifer „sármjának” és igenis
visszaszól nem kevés szarkazmussal. Végre egy erős jellem, aki az anno topless
színészkedésével kissé árnyalni tudja a róla kialakított komoly, szigorú képet.
Amikor pedig German összehúzza a szemét, amikor gyanakszik és/vagy gondolkodik,
na, azt különösen imádom.
A címszereplőt, Lucifer
Morningstart a nyálcsorgatós „akcentusú” brit Tom Ellis alakítja (akiről
valamiért a szintén Foxos Sleepy Hollow-sztár Tom Mison jut eszembe). Azt kell,
hogy mondjam, ő a TÖKÉLETES Ördög. Csupa nagy betűvel. Először is rohadt jó
humora van, hozza a poénokat és viszi a hátán az egész sorozatot. Másrészről viszont
ő is egy kifejezetten összetett karakter: odavagyok érte, amikor ravaszul
csillog a szeme, de akkor is, amikor szeretetteljes tekintettel néz valakire.
Na, most mi lesz? Meglágyul az Ördög? Elég nagy klisé, de ha hasonlóan jó
szöveget kap még remélhetőleg nagyon sokáig, nem lesz gond szerintem.
A kettejük közti kémia pedig
abban nyilvánul meg, hogy Lucifer varázsereje nem hat Chloe-ra (nagyon
meglepődtem), így a férfi automatikusan elkezd iránta érdeklődni – nem (feltétlenül)
romantikus/erotikus értelemben. Chloe pedig... Nos, hát kit ne szórakoztatna
egy kissé bolond, de nagydumás pasi?
Ami a mellékszereplőket illeti,
Kevin Alejandro egyik karakterét már a Golden Boyban is utáltam, itt sem ez fog gondot okozni. Viccet félretéve, a True Blood-os szereplése óta „ismerem”,
azóta csak irritáló szerepet kapott. Reméljük, most lesz egyéb potenciál is a
Chloe-exférj Dan-ben. (Muszáj megemlítenem még a pszichológusnőt, aki egyszerűen
csak őrült. De éppen ezért már most imádom...)
Személyes kedvencem Dan és Chloe
közös lánya, Trixie, aki nemcsak cuki, hanem Luciferhez hasonlóan hatalmas
dumája van. Szerintem haverjának tekinti a férfit, még akkor is, ha amaz
viszont utálja a gyerekeket...
Hogy valami negatívat is mondjak,
borzasztóan furcsálltam, hogy Lucifer csak úgy hangoztatja hallhatatlanságát és
ördögi kilétét szinte mindenkinek (még akkor is, ha nyilván nem hisznek neki). A
másik, aki böki a csőrömet, az a néger angyal. Őszintén remélem, hogy többet
meg fogunk még róla tudni, mert aki háborúval fenyeget, és akitől még Lucifer
is fél, nem lehet kispályás. Egyelőre viszont sajnos még rengeteg dolog
homály...
Összességében? Hihetetlen jól
szórakoztam, nagyon sokat nevettem és már most megszerettem a szereplők nagy
részét. Apukámmal néztem, akinek szintén tetszett, pedig A szökés óta (kb. két éve néztük) nem tudtam leültetni sorozat elé.
Ez azért nagy szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése