Mivel mostanság már a sorozat második évadát gyűröm, úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy megírjam a nyitó évadról szóló kritikámat: a bejegyzést február 12 délelőttjére kellene visszadátumoznom. Nem szeretném ismét pl. bemutatni a cselekményt, ezért összegyűjtöm az összes korábbi írásomat erről a sztoriról - itt találhatjátok a könyvkritikámat (1. rész), ez az általános sorozatismertető, emez pedig a pilot epizódról szól.

Akivel egyébként a leghamarabb és a leginkább kibékültem, az Sam Heughan: egyszerűen fogalmazódott meg bennem a képernyőt nézve, hogy "édes istenem, EZ Jamie". Abszolút benne van a csibészes skót srác, és nagyon jó volt látni, hogy mennyivel másabb a való életben a színész, mennyire át tudott szellemülni (az összes színész közül talán ő a legmarkánsabban) - különösen a szemei kifejezőek, meg hát ahogy elnéztem, magánemberként (is) egy nagyon cuki pasi.

Míg a szuper karakterformálásoknak örülök, addig a sajnos szintén megjelenő regényhűségnek (cselekmény szempontjából) nem. Oké, nyilván levett valamennyit az élvezhetőségből, hogy tudtam, mi fog történni - de még akkor is túl sok unalmas rész (mármint teljes epizód!) volt, ha ettől eltekintek. Arról nem is beszélve, hogy azok a részek sem tudtak odacsapni, amiknek nagyon kellett volna (pl. börtönös részek Black Jack Randallal). Ha olyanokhoz van szokva az ember, mint mondjuk az Originals (tele hatalmas fordulatokkal), akkor az, amit itt láttam, egyszerűen kevés, illetve arra elég, hogy kötelességből mindig az újabb epizódra ugorjak. És azt nem szeretem, amikor meg is feledkezem arról, hogy nézek egy sorozatot - pont ezért az volt a tervem, hogy ha a második évad sem szippant be, hagyom a francba az egészet.

Mielőtt még elvenném bárkinek is a kedvét az Outlandertől, le kell szögeznem, hogy ez egy nagyon minőségi és amúgy szerethető sorozat. Természetesen voltak olyan elemek, amiket én is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy eléggé lehúzónak tűnik a kritikám.


Ééés a végére hagytam a legjobbat és legrosszabbat. Egyben. (Ez esetleg spoileres lehet a cselekményt nem ismerőknek, úgyhogy csak óvatosan a továbbolvasással!)

, a való életben egy nagyon vicces figura). Lényeg a lényeg, Menzies pusztítóan jó. Pont. El tudta érni azt, hogy még akkor is rá figyeljen az ember, amikor ott van a két főszereplő is. Egyértelműen "steals the show" (= viszi a show-t, ellopja a jelenetet), de alapból is az ő részei a legjobbak. No, és maga a karakter. Nagyon érdekesen van ábrázolva, és hát, tényleg egy pszichopata, őrült, és emiatt nem is lehet gyűlölni, én legalábbis inkább sajnáltam. Na, meg imádtam. Mármint nyilván utáltam, de közben... ááá, ezt látni kell.
Nos, hát úgy fejeztem be az első évadot, hogy ötletem sem volt, mi lesz az egészből Randall nélkül, no meg tudtam, hogy hiányozni fognak a felföldiek. Mindenesetre a következő szezon fő célja a jövő megváltoztatása, ami alapból egy izgalmas téma. Szerintem hamarosan jövök annak is az értékelésével. Csók!
(Képek: imdb.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése