„- Látod? Ez máris előrelépés! - Ő persze még csak izzadni sem kezdett. Ez a kisportolt rohadék úgy nézett ki, mintha csak könnyű sétára indult volna. - Ráadásul egészségesebb is leszel, vagyis dupla nyereség.

- Egy csomó gyümölcsöt eszem. Már most is egészséges vagyok.

- Pitébe töltve nem számít. (…) Nem azt mondom, hogy bármi baj lenne veled - folytatta, miközben megfordult, és háttal kocogott tovább. Nagyképű rohadék! Bárcsak seggre esne! Hogy röhögnék! Tekintete végighaladt rajtam, és egy kicsit tovább elidőzött a csípőmön... meglepő módon cseppet sem úgy tűnt, mintha nem tetszene neki, amit lát. - Csípem a nagy koffert.

Suttogva káromkodtam, de csak azért, mert a tüdőmben nem maradt annyi levegő, hogy megszólaljak.

- Ha mindennap futunk, lassan egyre tovább fogod bírni, és annál több pitét falhatsz. Ez hogy hangzik?
Pont úgy, mintha egy leereszkedő, előítéletes paraszt mondta volna. Úgyhogy kapott egy egyezményest.” (Kylie Scott: Lead-Szóló)