Böszörményi Gyula - A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei #2)

Tetszett az előző Ambrózy-rész, a Leányrablás Budapesten is, de valahogy úgy érzetem, még nem az igazi... Na, ez az új kötet viszont annál is inkább az!

Adatok:

 

·        Író: Böszörményi Gyula

·        Cím: A Rudnay-gyilkosságok

·        Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

·        Év: 2015

Rövid tartalom: Budapest székesfőváros rendőrfőnöke, Rudnay Béla a remek nyomozókészséggel megáldott Ambrózy Richárd báró segítségét kéri. Hét gyilkossági ügyet/kísérletet kellene felgöngyölíteni, ám az esetek főszereplői nem is álltak sosem kapcsolatban egymással. „Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt...?” A báró úr természetesen elvállalja az ügyeket, amik megfejtésébe természetesen a marosvásárhelyi polgárleány, Mili kisasszony is be szeretne kapcsolódni. Ám ehhez Richárdnak is lesz egy-két szava...

Pozitívumok: Alapból nagyon szeretem a krimiket, de ami igazán különlegesség teszi A Rudnay-gyilkosságokat, az a századfordulós Budapest hangulata, atmoszférája. Teljesen valósnak tűnik minden, remek ötlet volt ebbe a korszakba írni egy regényt, a korabeli stílus egyszerűen csillagos ötös – biztos is vagyok benne, hogy hihetetlenül sok munka áll mögötte, de mindenképp megérte! Nagyon tetszett, hogy a lábjegyzetek új információkat tartalmaznak; szívesen és nagy lelkesedéssel néztem utána, és/vagy kerestem képeket a helyszínekről, személyekről.

Amit még kiemelnék: a Leányrabláshoz képest sokkal izgalmasabb volt a sztori, illetve sokat segített az, hogy bizony a szereplőknek is időnként újra fel „kellett” elevenítenie a sok kacifántos ügyet (különben tuti biztos, hogy teljesen belezavarodtam volna). És természetesen „Milinek” is hálás vagyok a tökéletes mesélői karakteréhez; minden fontos részletet elmond nekünk, amiről esetleg lemaradtunk volna a másik szál miatt.

Negatívumok: Bizony, az előző részhez hasonlóan itt is van egy másik történeti sík, ez pedig egy bizonyos Cili körüli események összessége. Eleinte nagyon nem örültem neki, mert unalmasnak tűnt és borzasztóan zavart, hogy akár a főszál legizgalmasabb részeit szakítja meg. Viszont a négy lány szövetsége után megbékéltem vele, mert ám ott is történtek dolgok...

Sajnálom még, hogy az Emma eltűnéséért és Mili üldözéséért felelős Matolcsy Kamill utáni nyomozás teljes mértékben háttérbe szorult. Azt sem igazán értem, hogy Milit miért nem tartották inkognitóban. Elméletileg még mindig veszélyben volt, nem? Mindenesetre a történet vége felé az izgalom a tetőfokra hág, ám a közvetlen lezárásból szerintem többet is ki lehetett volna hozni – röviden: nagyobb durranásra és függővégre számítottam.

Karakterek: Imádom a két főszereplőt. Ezt most így ki is jelentem. Richárd a maga szókimondó, nyers stílusával és érdekes humorával(?) nagyon nagy figura; az pedig külön aranyos, hogy nem igazán tud mit kezdeni a „szoknyát viselő” személyekkel. Hát Mili kisasszony pedig az állandó „az én báróm”-ozásával és okosságával, felvilágosult gondolkodásával az egyik kedvenc női karakterem lett. Az pedig, hogy néha úgy viselkednek ezek ketten, mintha egy házaspár rigolyás tagjai lennének, egyszerűen hatalmas! Ha valamit kémiának hívnak, hát akkor ez a kettejük közti állandó, pozitív(?) feszültség. Mondanom sem kell, a közös jeleneteik mindent visznek. És mégis, kérdem én, hol a romantika???

Nyilvánvalóan a mellékszereplőket is meg kell említenem, hiszen sokat adnak a történethez. Kedvenceim a villa lakói (az élén Istivel és a cuki „kisasszonkázásával”), valamint Erdős Renée, aki a maga feminista lényével és tanácsaival rengeteget dobott a könyvön.

Kedvenc rész(ek): A regény közepe felé található az a jelenet, ami számomra a legkedvesebbé vált. Ebben ugyanis Mili és a báró úr között egy heves, felfokozott indulatokkal teli veszekedés kerekedik, ami nemcsak teljesen élethűre sikeredett, hanem szerintem igenis egyfajta fordulópont is.

Sokkal jobban a szívemhez nőttek a főszereplők, mint az előző rész olvasása alatt, így egyértelműen jobban tetszett a könyv elődjénél. Ja, és egy világ omlott össze bennem, hogy a harmadik kötet lesz az utolsó...

A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.