Golden Boy - Pilot

Kétségtelenül nem egy bombaerős kezdéssel nyitott a Golden Boy, de engem megvett, mégpedig azért, mert sok olyan dolgot látok benne, ami nem igazán jellemző más, általam ismert sorozatokra.

Ahogy a sorozatleírásban olvasható, minden egyes epizód különálló eseteket dolgoz fel. Ez – sajnos be kell vallanom – eddig nem az erőssége ennek a sorozatnak. Egy nagyon-nagyon gyenge krimi-szálat kapunk: az ügy felgöngyölítése más, kifejezetten gyilkosságokra specializálódott nyomozós műsorokban nagyjából öt percet venne el a teljes, 40 perces részből. De! Itt jön a Golden Boy már most észlelhető jellegzetessége.

A (szintén már említett) jövőbeli jelenetek elmesélik, hogy ezekhez a képkockákhoz képest 7 évvel ezelőtti (nekünk viszont „mostaninak” számító) Walter Clark hogyan jutott el a kapitányi székbe. Apróbb célzásokat tesznek a sorozat egész tartalmának részleteire, amit elsőre nem kell értenünk, majd később szépen összerakjuk a kirakóst. Ugyan hamar, mindössze 13 rész után kaszát kapott a Golden Boy, az én érdeklődésemet kifejezetten felcsigázta ez a pár mondat, így már még jobban érdekel a folytatás.

Ez tehát a rejtett fő szál: nem a kisebb gyilkossági esetekre kell figyelnünk, hanem a nagy, teljes „évadot” felölelő történésekre – most még legalábbis úgy tűnik.

Ami pedig a színészeket, és a karaktereket illeti, már most láthatunk olyan érdekes történéseket, amik elindítják a sorozat motorját.

Miután Clark a gyilkossági nyomozók közé kerül, azonnal érzékeltetik vele, hogy még túl fiatal, még nem odavaló. Ezt a bizonyos szembesítés két oldalról érkezik: egyrészt van egy atyáskodó figuránk, aki helyre teszi az elszállt újoncot, illetve egy féltékeny kolléga, aki meg is kezdi az áskálódást – na, nem úgy, mint a szappanoperákban: minőségibben, profibban, és életszerűbben.

Hopp, nem figyelünk, és már van egy határozottan pozitív és egy negatív szereplőnk, mindkettő remek színészi játékkal. Ezt a gyönyörű ellentétet pedig tovább fokozza a pilotban szembenállónak tűnő két nyomozópáros: közeledő feszültség érzékelhető.

Nos, a Golden Boy motorja, vagyis az érdekes karakterek nagy része már adott, de én a legkíváncsibb mégis az „Arany Fiú”-ra vagyok.

Először is, ha kicsit komolytalanabb vizekre akarunk evezni, muszáj megjegyezni, hogy Theo James-nek (itt) nincs riválisa a „jó pasi” kategóriában. Azt viszont sokan kétségbe vonják, hogy elég jó színész, és elég méltó a kollégáihoz, hiszen ez az első amerikai szerepe. Szerintem azonban határozottan jól választották ki Walter Clark megformálására.

Kezdjük ott, hogy fiatalságot visz a sorozatba, mivel korban tökéletesen illik hozzá Clark érdekfeszítően összetett jelleme.

Az újfiú elsőre idegesítő. Törtető, okoskodó, és ha van valami, amiben nem szenved hiány, akkor az a magabiztosság. Feszegeti a határokat, még tisztességtelen eszközökhöz is nyúl, de annál szebb nincs, amikor pofára esik. Imádom Theo James-t, így nem rosszindulatból mondom, de azzal, hogy nem úszik meg mindent, hihetetlenül életszagú lesz a sorozat. Ráadásképp pedig ilyenkor megcsodálhatjuk James arcmimikáját, amit nem sajnál használni – remélem, meggyőzően érveltem a brit színészi tehetsége mellett.

Összességében jónak ígérkezik a Golden Boy, már be is harangoztak akciót, családi gondokat, és ha eléggé szemfüles vagyok, akkor magánéleti morzsákat is elszórtak a készítők. Úgy érzem, egy izgalmas „puzzle-t” találtam, ami Theo James-fanoknak mindenképp kötelező!