A szökés nemcsak az a sorozat, amiben mindenki úgy izzad,
mint a kutya, hanem az is, amit ha egyszer elkezdünk, nagyon nehéz abbahagyni,
hiszen minden egyes epizód tartogat meglepetéseket, izgalmas fordulatokat.
Azt viszont mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy az első
évad nagyon magasra tette a lécet, és ez látszik is: amilyen jól zárt az, olyan
döcögősen indult a harmadik.
Természetesen ott folytatódik minden, ahol abbahagytuk:
Michael Scofield újra börtönben találja magát, csakhogy most egy olyanba, amit még
nem ismer ki eléggé. Itt kétségtelenül előnynek számít az, hogy olyan, mintha
az első évad egy módosított változatát látnánk (hiszen újra szökni kell), így
nem baj, ha nem emlékszünk pontosan az előzményekre, mert pár pillanatnyi
képzavar után mi is visszarázódunk. Talán az sem számítana, ha itt kezdtük
volna el nézni a sorozatot...
Ennek a „visszaugrásnak” viszont akadnak hátrányai, ugyanis
már megszokhattuk a csavarokat, már nem vesszük komolyan a felmerülő
akadályokat. Mintha kissé „Szökés-sablonossá” vált volna az egész. A lényeg
viszont az, hogy a legizgalmasabb részeknél megint odatették magukat a
készítők.
Bár néhány karakter kifejezetten idegesített (sajnos Lincoln
is), Michael zsenialitásán, és az őt játszó színész, Wentworth Miller
tehetségén, és tipikus tekintetén még mindig ámulok. Imádom, amikor Scofield
forgat valamit a fejében...
Hiába, hogy néhány helyen sántított a dolog (agyonhúzott
túszcsere; összes meglévő karakter egy helyen), határozottan jó évad volt ez,
meg vagyok elégedve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése