A Golden Boy első 12 epizódja során ugyanúgy megkedveltem
magát sorozatot, mint a szereplőket: legyen az az állandóan poénkodó Diaco,
vagy a már-már ízléstelen összeállításokban járkáló, kiskakas Arroyo.
Az írók/készítők szépen építgették történetet, és az
izgalmasabb részek feszültségével mindig a képernyő előtt tartottak. A hol
izgalmasabb, hol pedig kevésbé érdekfeszítő epizódokkal lassan haladtunk az
általam egyre kevésbé várt szomorú befejezéshez – amit sajnos nagyon elszúrtak.
Ahhoz képest, hogy milyen meglepetéseket tudtak okozni
egy-egy epizód lezárásával, azt vártam, hogy a fináléban hatalmasat
robbantanak, és méltóan búcsúznak el a Golden Boy-tól.
Robbantáshoz sajnos semmi köze sem volt (bár akadt egy-két
szép pillanat), de nézzük akkor a ’Next Question’ (=Következő Kérdés) névre
keresztelt „évadzárót”:
Ahogy megszokhattuk, a „jövőben” kezdünk, ahol a mindössze
34 éves, de annál meggyötörtebb Walter Clark interjút ad(?). Megtudjuk, hogy
valami történt, ami miatt Clark élete megváltozott, illetve itt mondja ki a
következőket: „...azon az éjszakán lettem a rendőrfőnök”. Számomra itt kezdődik
a problémák listája, ugyanis azt megtehetik egy köztes epizódban, hogy
rejtélyes módon függőben hagynak egy-egy történés elmesélését, de egy végső
befejezésnél nem! Annyi mindent „beígértek” (gondoljunk csak az Arroyo-Owen
közti VÉGZETES ellentétre), amiről még mindig nem tudtunk meg semmit, arról ne
is beszéljünk, hogy szerintem nem csak engem érdekelt volna, hogy mégis hogyan
lett a fiatal, forrófejű nyomozóból egy megszomorodott, sántikáló rendőrfőnök –
de a remény hal meg utoljára: van még 40 percünk.
Visszaugrunk a jelentbe, amit ott hagytunk abba, hogy
Clarktól elvették a fegyverét és a jelvényét. Egyszerűen érthetetlen, hogy nem
lett ebből semmi: se tárgyalás/meghallgatás, se konfliktus, pedig ezt az izgalmas
eseményt nem szabadott volna kidolgozatlanul hagyni. Így tehát „Junior” külön
nyomozásba kezd, feltárva ezzel a mentora, Owen (számomra) nem túl érdekfeszítő
múltját, sajnos így ez kerül a középpontba, Ikertornyostul... Ha valaki rájött,
hogy ennek a szálnak mi értelme volt, az küld egy e-mailt/ír egy kommentet,
légyszi?
Szóval ott tartottunk, hogy egy régi, lezáratlan eset egyre
nagyobb jelentőséget kap, vagyis a „fő” ügy percek alatt megoldódik (milyen „természetes”),
és következik az Owen-féle ügy felgöngyölítése, mely során összeakadunk egy bérgyilkossal.
Nos, ez a Pablo nevezetű úriember foglalkozásához méltóan elegáns
magabiztossággal lép föl Clark ellen – gyakorlatilag egy teljesen élethű modorú
(és kinézetű!) karakter, igazi keményfiú. Késsel hadonászik, meg is sebesíti a
fiatal nyomozót, aztán mintha száznyolcvan fokos fordulatot vett volna a
viselkedése: fegyvert fognak rá, erre ő megadja magát és még csak menekülni sem
próbál, sőt, mindent bevall néhány perc után. Lehet, hogy ez csak nekem furcsa,
vagy elképzelhető, hogy hasadt személyiséggel van dolgunk, de most komolyan!
Hogy is van ez?
Oké, hagyjuk ezt, az ügy lezárva, minden happy, Owen
prémiumot kap. De! Itt jön a legfájóbb pont a számomra: már a pilot epizód első
perceiből tudjuk, hogy Arroyo fog még hülyeségeket csinálni élete során (valami
lövöldözést emlegettek még anno), hogy Clarkkal sosem bírták egymást, valamint
láthattuk, hogy a felesége konkrétan elhagyta. Mármost ha ezek után még Clark
be is húz neki egy hatalmasat, és odabilincseli egy vascsőhöz, kiszabadulása
után nem csinál semmit? Az rendben van, hogy behívták a másik nyomozópárost az
irodába, de én akkor is vártam volna valami Arroyo-hoz méltó reakciót, hiszen
mégiscsak hullámok csapnak át a feje fölött...
Ezt szerencsére (bár a történések miatt természetesen
sajnos) ellensúlyozza Clark és barátnője, Margot romantikus vacsorája, amikor
beállít az ex. Holbrook ugyan már sok galibát okozott, de hogy őszinte legyek,
rá itt és most nem számítottam – jól látom, hogy ez az első pozitívuma az epizódnak?
Mindenesetre a dráma legalább kipipálva, sajnálom a nőt, de
kellett valami érdekes is a részbe, ugyanis az ezt követő jövőbeli jelenet
konkrétan egy vicc. Én még reménykedtem, hogy valami valóban konkrétat is
megtudunk Clark útjáról a rendőrfőnöki székbe. Majd legközelebb...
Összességében sokkal gyengébbre sikerült a finálé, mint
bármely másik rész a teljes évad során, és nemcsak azért, mert alig árultak el
valamit a jövőről, hanem azért is, mert rengeteg szál maradt elvarratlanul (pl.
Clark-apuka eléggé gyanús, hogy kocsikázni viszi a lányát...), és sok helyen
sántít a történet (pl. Clark-apuka segít rájönni a gyilkos kilétére). Ez még
ugyan betehető annak, hogy nyilván nem csak 13 epizódra terveztek, de most tényleg:
csak az utolsó pillanatban tudták meg az írók, hogy nincs tovább?
Őszintén sajnálom, hogy kaszát, illetve ilyen véget kapott a
Golden Boy, hiszen komolyan megszerettem. Az évadzáró miatt viszont nagyon
haragszom, mert sokkal többet vártam. Mondjuk valami olyasmit, aminek hatására
azonnal újra akarom nézni az egészet – és ha már sorozatról (és nem pedig
egyéni alakításokról) beszélünk, Theo James személye sajnos nem elég ok erre (ó,
dehogynem!)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése