Meg Cabot írónő számára a világszintű ismertséget A
Neveletlen hercegnő-sorozat hozta meg, és az Olthatatlan vágy megírásával be is
bizonyította, hogy nem az utóbbihoz hasonló misztikus műfaj a neki való.
A világ vámpírlázban ég. Meena Harper utálja is ezért a nem
létező szörnyeket, így amint megtudja,
hogy az Oldhatatlan vágy című sorozat írójaként a történetbe neki is bele kell
építenie az élő halottakat, még jobban kiakad. Ennek tetejébe kiderül, hogy a
szeretője/szerelme is a természetfölötti lények közé tartozik – csakhogy a
rendkívül vonzó Lucien nemcsak egy egyszerű vámpír, hanem egyenesen a Sötétség
Hercege. Az a herceg, aki épp egy komoly háború közepén áll, és egy pillanat
alatt magával ránthatja még Meenát is...
A cím és a rövid beharangozó alapján sokkal többet vártam
volna. Illetve, ha az agyonzsúfolt, elkapkodott cselekményt nézzük, akkor
inkább egy jóval egyszerűbb, letisztultabb történetet.
Véleményem szerint sajnos semmi sincs meg az Olthatatlan
vágyban, ami egy jó romantikus-természetfölötti könyvhöz kell: a szereplők
szinte kivétel nélkül irreálisan és sablonszerűen viselkednek, a történések pedig
előre kiszámíthatóak, de a legfájóbb mégis az, hogy ezt a hihetetlenül
meseszerű kavalkádot az írónő a való világ szűk keretei közé akarja erőszakolni.
Ezek után az összecsapott sem pozitív sem negatív befejezés volt a legkisebb gondom.
Vámpír-, és Meg Cabot-rajongóknak semmiképp sem ajánlom ezt
a regényt, aminek sorait külső szemlélőként olvashatjuk, ezáltal még meg sem
ismerjük rendesen a karaktereket... bár visszagondolva jobb is ez így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése