Nagyon tartottam ettől a könyvtől. Túlságosan vegyesnek
éreztem a kritikákat az Ugly love-ról, de végül mégiscsak győzött a
kíváncsiságom... ja, meg a film közeledte.
Adatok:· Cím: -
· Eredeti cím: Ugly Love
· Kiadó: -
· Év: - (eredeti angol változat: 2014)
Rövid tartalom: A 23 éves Tate Collins ideiglenesen a
repülőgép-pilóta bátyjához költözik, megismerve ezzel a fiú kollégáját és barátját,
Miles Archert is. A két fiatal között hamar csillapíthatatlan vonzalom alakul
ki, annak ellenére, hogy Miles nagyon zárkózott. Végül csak megadják magukat a
vágyaiknak, és egyfajta barátság extrákkal kapcsolatba kezdenek. Ám a fiúnak vannak
feltételei; Tate nem kérdezhet a múltjáról, és nem ringathatja magát hiú
ábrándokba a jövőre nézve. De vajon tudják magukat ehhez az érzelemmentes kapcsolathoz
tartani?
Pozitívumok: A cselekmény két szálon fut; a
jelenbeli jelenetek nagy részét Tate tolmácsolásában olvashatjuk, de
megismerhetjük Miles rejtélyes és eltitkolt múltját is. Először nagyon nem
tetszett az ötlet (és untam is), hogy Hoover megszakítja a jeleneteket az
elmúlt idők – az írónőtől már megszokott – drámáival, ám hamar megszerettem
Miles és Rachel régi szerelmét. Kicsit furcsa volt (viszont mindenképp ötletes)
a fiú tolmácsolásának versszerűsége, és emiatt (a meglepő fordulatok ellenére)
a leírások hiánya.
Az is bejött, hogy jókat tudtam nevetgélni Tate
elbeszélésein, és bár maga a történet nem nagy szám, Hoover megint remekül
kihozza az emberből az érzelmeket – annak ellenére, hogy azt hittem, sokkal
többet fogok sírni a könyvön. A Rachel szemszögéből írt fejezetet egy az egyben
végigbőgtem, talán pontosan ezért örültem a mégiscsak megkapott happy endnek.
Negatívumok: Lássuk be, ez a barátság
extrákkal-dolog egy hatalmas sablon; nem kell sokat gondolkodnunk, hogy vajon
mi is lehet a vége... ebből következően az elég sok kínlódás, a rengeteg „szeret-nem
szeret” már zavart, valamint az is, hogy Tate újra meg újra elmagyarázta, hogy
mit vált ki belőle Miles közelsége. Nem tetszett az, hogy Tate belső
monológjairól és gondolatairól azonnal a Szürke-szereplő Ana jutott az eszembe;
illetve nagyon szerettem volna több jelenbeli Miles-szemszöget.
A legjobban talán mégis azt sajnálom, hogy feltűnően sok volt
a párhuzam a Rachel-Miles valamint a Tate-Miles-szerelem között; és
természetesen azt, hogy a könyv az elején (és kb. a feléig) egyszerűen nem tudott
beszippantani. Nem szerettem volna egy Colleen Hoover-könyvet ennyiszer
félretenni.
Karakterek: Akárki akármit mond, nekem semmi
gondom nem volt Tate-tel. Korrektnek, de mégis kicsit lököttnek tartom a csajt,
jókat röhörésztem a gondolatain. Miles viszont már érdekesebb... Imádtam a „múltbéli”
személyiségét a maga már kissé nyálas romantikusságával és a meglepő
talpraesettségével, érettségével. Ezzel kicsit túlságosan is erős kontrasztban
áll a „jelenbeli” Miles, aki a 6 évvel a főszál előtti tragédia hatására minden
érzelmet visszaszorít és elfojt. Még így is azt mondom, hogy azt hittem, hogy
egy utálatos karakter lesz, ehelyett csak néha volt bunkó... Azt viszont
képtelen vagyok megérteni, hogy egyetlen, a megfelelő személlyel folytatott
beszélgetés hatására minden megváltozik benne. Szerintem ez teljesen
természetellenes.
A mellékszereplőket is szeretném megemlíteni: Rachelt
szerettem, Ian-t is (bár nem sok vizet zavart), Dillon-nal viszont nem igazán
tudtam mit kezdeni. Valamiféle konfliktust kellett volna vinnie a történetbe,
de valószínűleg Hoover félúton meggondolta magát. Mindenesetre a férfi jellemét
sikerült undorítóra megalkotni.
Kedvenc idézet(ek): Azt hiszem, ez a két idézet
tökéletesen leírja a könyv lényegét.
„I’m not positive, but
I’m pretty sure the expression I just saw on his face was fear. I just wish I
knew what he was scared of, because Lord knows I know exactly what I’m afraid
of. I’m afraid of how this is going to end.”“ – Miles - I say with a smile. - You’re looking at me like you fell in love with me.
He shakes his head.
- I didn’t fall in love with you, Tate. I
flew.”
Összességében nem ájultam el az Ugly love-tól, de nem is
csalódtam különösebben benne. Egy viszont biztos: MOST vagyok már igazán
kíváncsi a mi Nick Bateman-ünk leendő alakítására. Úgy érzem, nem lesz könnyű
dolga...
A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése