Ritkán van velem ilyen, de ez a könyv már az ajánlásnál
megvett magának. Mi több, nagyon is közel áll hozzám a téma (nem félreérteni!)...
Adatok:· Cím: Nem vagyok sorozatgyilkos
· Eredeti cím: I am not a serial killer
· Kiadó: Fumax Kiadó
· Év: 2012 (eredeti angol változat: 2010)
Rövid tartalom: John Cleaver szociopata. Megszállottan
érdeklik őt a sorozatgyilkosok és hobbija a családi vállalkozás, a hullabalzsamozás.
Unalmas élete hatalmas fordulatot vesz, amikor is testközelbe kerülhet egy sorozatgyilkossal:
a városban rejtélyes módon halnak meg emberek. Természetesen John a rejtélyes idegen
nyomába ered, de valami nem stimmel... valamiért különleges a tettes...
Pozitívumok: Először is, egy különleges történetről
van szó. Szerintem nem mindennapi, hogy a főhősnek gyakorlatilag nincsenek
érzelmei (vagyis inkább nem, vagy máshogy tudja csak kifejezni őket) – ezért (is)
remek poénokat kapunk. Emellett nagyon okosan, hihetően van megírva a sztori,
hatalmas meglepetéseket tartogat.
Ide venném még azt is, hogy igenis ijesztő a néha a könyv.
Nem vészes, de John miatt sokkal személyesebbek, közelebb állnak hozzánk a
történések, mint egy átlagos kriminél. A végjáték pedig kellően izgalmas,
feszültséggel teli, de megható is.
Negatívumok: Hiába, hogy sok a meglepetés a
regényben, rengeteg dolgot előre megtudunk, ami engem kicsit zavart. Például ritkán
tudom már a cselekmény közepe felé, hogy ki a gyilkos (tegyük hozzá, ez nem
vont le semmit a Nem vagyok sorozatgyilkos értékéből). Néha kicsit leült a
sztori, és nekem kicsit természetellenes volt, hogy John egymaga nyomoz.
Ami viszont a legjobban zavart, az a torkunkon lenyomott „szörnyeteg-metafora”.
Ugyanis John-nak van egy belső „démonja”, amit vissza kell fognia, nehogy
kitörjön belőle a sorozatgyilkos. Vagy valami ilyesmi – mindenesetre nekem,
mezei halandónak ez kicsit sok volt.
Karakterek: Annak ellenére, hogy nem voltam oda
érte, mindenképpen érdekes volt John-nak ez a kettőssége, érdekesek voltak az „érzelmei”,
megdöbbentett a kegyetlensége (mégis neki szurkoltam!), a morbid humorát
viszont imádtam. Nagy kedvencem volt még Dr. Neblin, és a történet végére az
anyukát is egészen megszerettem.
Kedvenc idézet(ek): Természetesen a kedvenceimben John
sziporkázik. Íme egy példa:
„- Vannak már új barátaid?
- Igen. Egy egész iskolányi új srác költözött a
környékre a nyáron, így még véletlenül sem vagyok ugyanazokkal az emberekkel
összezárva, akiket óvoda óta ismerek. Ja és mindenki pont a fura sráccal akart
haverkodni.
- Ne gúnyolódj magadon!
- Igazából inkább
rajtad gúnyolódom, de mindegy.”
Szerettem ezt a mindenképp egyedülálló könyvet – a krimi
rajongó fiataloknak kötelező!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése