Lakatos Levente - Szeress jobban! (Barbibébi #2)

Nem szeretek csak úgy dobálózni a szavakkal, de a Szeress jobban!-ra nem tudok mást mondani: egyszerűen zseniális.

Adatok:

 

·        Író: Lakatos Levente

·        Cím: Szeress jobban!

·        Kiadó: Libri Kiadó

·        Év: 2015

Rövid tartalom: A történetbe a Barbibébi című regény eseményei után öt évvel kapcsolódunk be, amikor is Krisz és Simon kapcsolata váratlanul szétesik, így Krisz egyedül indul meglátogatni a New Yorkban új életet kezdett Barbit. A lány pedig hiába, hogy mindent megtesz érte, egyáltalán nem boldog. Krisz az érzelmi viharával, Barbi a múltjával szeretne leszámolni. Mindketten őszinte boldogságra vágynak. Mindkettőjük útját keresztezi egy-egy rejtélyes férfi. De vajon van esélyük megtalálni azt, amit keresnek?

Pozitívumok: Tetszett a borító; az, hogy csak két mesélő volt (nem mintha eddig gond lett volna a többel, csak így kevesebbet kellett várni a szemszög folytatására); a humor – ami számomra leginkább a mindkét szálon megjelenő csipkelődésekben/szócsatákban nyilvánult meg. Hatalmasak voltak! 

Bejött New York leírása, és (kivételesen) a „mérsékelt” krimi-volta a könyvnek. A hangsúly szerencsére sokkal inkább a... nem is a romantikán, inkább a lelken volt. Hihetetlenül elgondolkodtató részekkel találkoztam, amik gyönyörűen, egyáltalán nem szájbarágósan voltak tálalva (Krisz mehetne pszichológusnak, Noelnél viszont már furcsábban jött le a nagy elmélkedés). Számomra is meglepetés volt, hogy kábé egy hét alatt mennyi minden történhet – és kicsit sem volt túlzás. Fenntartották végig a figyelmem az események. Még mindig imádom a „Lakatos Leventés” megfogalmazást, a lezseren elegáns és minőségi mondatokat; valamint azt, hogy megint sikerült belecsempészni az előző regények részleteit legalább említés szintjén (az Aktus „előzményként” való elolvasása viszont szerintem mindenképp ajánlott – úgy nagyobbat üt a Szeress jobban!).

Sokszor tartottam attól, hogy nem úgy fog végződni a történet, ahogy én szeretném, és már-már a körmeimet rágva vártam, hogy végre kiderüljön Noel titka... de kérem szépen ekkora „bombát” én még nem láttam könyvben! Percekig szóhoz sem jutottam, szimplán sokkot kaptam. HIHETETLEN MEGLEPETÉS ÉRT!!! Már „csak” ezért a fordulatért is szenzációs a Szeress jobban. ERŐS SPOILER: Az az „átkozott” palacsinta! Haha, rögtön feltűnt! Csak először azt hittem, egyszerű hiba... vagy hogy Noel ennyire figyelmes és csak Barbi kedvéért csinálta így... Csak ismételni tudom magam: ZSENIÁLIS!! 

A befejezéssel is végül teljesen meg voltam elégedve: aranyos, korrekt, megható.

Negatívumok: Igazából csak apróságokba tudok belekötni. Nem igazán jött be a jelen idejű, E/3.-as történetvezetés; külön-külön jobban szeretem őket. Néha egy picit leült a sztori (bár logikus, hogy nem pöröghet százon végig), és Atlast is hiányoltam időnként. Viszont nem hiányzott volna a „kötelező” akció, és a füvezés (az én naiv lelkem számára ez egy kicsit árnyalta a képet a „jófiúról”). Ami viszont számomra a legfurcsább volt, az az, hogy Krisz és Barbi szinte alig töltöttek időt együtt, bár gondolom ők sem így tervezték. Ja, és nekem kicsit túl sokat árult el előre a fülszöveg a rejtélyes tetkós férfiről.

Karakterek: Bátran állítom, hogy a Barbibébi főszereplői felnőttek, mindketten sokkal szimpatikusabbak lettek (különösen Krisz). Álompasikkal nem volt gond (de még mennyire, hogy nem!) – sőt, még a korábban negatív karakterek is tudtak meglepetéseket okozni... Atlast különösen imádtam, Noellel kapcsolatban viszont (gondolom ez volt a cél) sosem tudtam dűlőre jutni. Fogalmam sem volt, hogy ő most a rosszfiú vagy mégsem. Nem mondom, izgi volt!

Kedvenc rész(ek): Elsősorban Atlas kinyílását szeretném megemlíteni (Krisz hihetetlen dolgokat tud művelni a lehető legpozitívabb értelemben), második favoritom a Noel és Barbi között létrejött komoly eszmefuttatás volt a nagyravágyásról. A két előbbi „jelenet” mind nagyon nagy mélységű, és csak a harmadik helyre fér Noel és Barbi csipkelődése. Őszintén, sosem volt még olyan velem, hogy egy regény leglelkizősebb (két!!!) része lett volna a kedvencem... Ennyire felszínes lennék? Vagy csak éretlen? És még nem hittem a fülszövegnek, miszerint „önismereti utazásban” lesz részem... Tudom, hogy unalmas vagyok, de egy hatalmas gombóccal a torkomban, a sírás (meghatottság?) határán megint csak ezt tudom mondani: IMÁDTAM EZT A FANTASZTIKUS KÖNYVET. Pont.

Nagyon sokat adott nekem ez a könyv, mégsem borult súlyosan a nyakamba. Sőt! Kifejezetten szórakoztató olvasmány a Szeress jobban. Vétek lenne kihagyni!

A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.