Határozottan tetszett a könyv, mégsem vagyok teljesen
elégedett... Csak egy kicsi kellett volna!
Adatok:
· Cím: Epic – Az első küldetés
· Kiadó: Manó Könyvek Kiadó Kft.
· Év: 2014
Rövid tartalom: Hat, egymástól különböző jellemű 14 éves kezdi
meg tanulmányait a délutáni iskolaként működő RUDI-ban. A fiataloknak nem könnyű
kijönniük egymással, de csoportmunkára vannak kényszerítve. Ám ahogy egyre több
furcsaság tűnik fel a srácoknak, egyre gyanúsabbá válik az egész iskola; sőt,
az is kiderül, hogy az intézetnek komoly céljai vannak velük, a kis csapat
szépen összekovácsolódik és egy igazi összetartó bagázzsá kerekedik...
Pozitívumok: Vitt előre a cselekmény, mindig érdekelt,
hogy vajon mi következik. Szerencsére nem egy „wtf?”-pillanattal találkoztam.
Negatívumok: Néha az író stílusa kicsit
erőltetett. Sokszor éreztem úgy, hogy a szereplők szájába adott mondatok túl tudományosak
hozzájuk képest, amikor viszont csak „szimplán”, gyakorlatilag a narrátortól
kaptuk az infókat, az tetszett (annak ellenére, hogy nem egyszer szakította meg
a történéseket). A könyv első felének cselekménye, fordulatai nagyon jók és
érdekesek voltak, de ahogy konkrétan kiderült, hogy mégis mi folyik a RUDI-ban,
és megkezdték a gyerekek az igazi nyomozást, a lelkesedésem valahogy
alábbhagyott. Túl valószerűtlennek és meseszerűnek éreztem a küldetést; valami
olyanra számítottam, mint ami Az internátusban folyik; tehát kiderül, hogy mindenki gonosz, a diákok élete a
tét, és valahogy túl kell élniük... Hát, majdnem. Emellett még megemlíteném,
hogy nagyon sok kérdés maradt bennem, amire egyáltalán nem kaptam választ
(főleg Márkó családja, Alma Peti „múltja”), úgyhogy erősen reménykedem, hogy a
folytatás válaszokat tartogat.
Karakterek: Nagyon ritka (egyáltalán van?) az
olyan regény, amelyiknek egyik, még a „gonosz” szereplőit sem utáltam;
mindenkiben volt valami jó értelemben vett érdekesség. Mindenesetre az Epic legnagyobb
erőssége a remekül felépített 6 főszereplő jelleme, bármelyikükkel igazán
szívesen találkoznék élőben... mi több... A kedvencem viszont egyértelműen Sádi
volt a legelső oldaltól kezdve (igazán meghagyhatta volna az igazi keresztnevét
– annyira illett volna hozzá), de Márkó is hamar beférkőzött a favoritjaim
közé.
Kedvenc idézet(ek): Nagyon sok vicces idézetet találtam,
mégis ez volt az, amin percekig nevettem.
„- Baszki, Márkó...! Ha feleannyira normális lennél
velünk, mint a lovaddal, nem utálnálak így!
- Ahhoz kéne még neked minimum két láb meg egy hosszú
farok!
- Hát... a lábakat
nehezebb megoldani.”
Összességében nagyon élveztem az Epic olvasását, jót
szórakoztam rajta, imádtam a srácokat. Minél előbb jöjjön a folytatás!
A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése