Kylie Scott - Play-Futam (Stage Dive #2)

A Stage Drive-sorozat második hasonló történetet ígér, mint elődje, a Lick.

Adatok:

 

·        Író: Kylie Scott


·        Cím: Play – Futam


·        Eredeti cím: Play


·        Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó


·        Év: 2016 (eredeti angol változat: 2014)

Rövid tartalom: Anne Rollins sosem gondolta volna, hogy valaha is találkozik tinédzserkori bálványával, a Stage Dive nyughatatlan dobosával, Malcolm Ericsonnal. Az pedig végképp nem fordult meg a fejében, hogy pont Mal húzza ki őt nehéz anyagi helyzetéből. Neki mindössze annyit kell tennie, hogy eljátssza, hogy a barátnője. És ez még csak nem is lesz nehéz. Ugye?

Pozitívumok: Nagyon örültem, hogy akadt bőven komikus jelenet, úgy általánosságban véve tetszett a könyv humora. Szerencsére megvolt a szereplők közti őszinteség, úgyhogy viszonylag kevés volt itt a konfliktus („mindenféle lószar”), ha pedig mégis, elég hamar megoldódott. Ezek után nem lepődtem meg, hogy nagyon késői órán sem akartam igazán félretenni a Play-t.

Negatívumok: Nem igazán szeretem, amikor a főszereplő az előző kötet főszereplőjének a kutyájának az unokatestvérérnek a fiának a legjobb barátja. Miért nem lehetne egy random idegen csaj? (Ezek után már meg sem merem említeni, hogy Anne nem csak, hogy eleve ismeri Mal-t, hanem rajongója is. Nagyon fura volt.) A főszereplők első találkozása is már-már bizarr volt. Egyszerűen nem értettem, mit akar vele az írónő. Sokszor éreztem azt, hogy az egész egy vicc. Azt is sajnáltam, hogy nagyon sok a hasonlóság az előző résszel (a millió sablonnal együtt), így a meglepetések/drámák nem igazán ütöttek. A Lick-et mégis sokkal intenzívebben éltem meg. Ami a befejezést illeti, egy nagy nulla; viszont a spoilerek bármennyire is idegesítettek, nagyon is kíváncsi lettem a következő bandatag, Jimmy történetére.

Karakterek: Anne már az első oldalon szimpatikus lett, haláli volt. Malcolmmal viszont már bajban voltam. Hiába volt egy szerethető oldala is, néha borzasztóan sok volt és gyerekes. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy aranyos és vicces, amit csinál, vagy inkább már nevetséges és kellemetlen. És tartok tőle, legtöbb kérdéses esetben utóbbi felé billen a mérleg... A többi szereplőről csak annyit, hogy Jimmy-t sokkal jobban megkedveltem, érdekes pasi lehet. David teljesen neutrális volt, Bent viszont kicsit sem kedveltem. Ugyanígy voltam Reece-szel is, aki körülbelül teljesen felesleges karakter volt. Legalább valami fordulatot vagy drámát hozott volna a sztoriba...!

Kedvenc idézet(ek): Mindhárman Anne-től választottam, amik tökéletesen érzékeltetik a lány stílusát, szolid humorát.

„Biztos voltam benne, hogy valahogy rendbe hozok mindent. Hát persze hogy sikerül. Hiszen nem az a specialitásom, hogy szarból várat építsek?”

 „Megkaptam hát a választ minden kérdésemre. Sakál részeg volt. Én meg csak elszórakoztattam egy kicsit. Minden romantikus vonzalom csak és kizárólag az én fejemben létezett. Életem története.”

„Mal ezzel szemben élvezte a helyzetet. Vonzerejének jelentős része talán éppen abból fakadt, hogy olyan hihetetlen nagy magasságokból tudott leszarni akármit.”

Nagyon negatívnak tűnik a kritikám, de a hibákat mindig könnyebb megtalálni, mint megfogalmazni, hogy miért szerettem egy-egy könyvet. Itt is ez a helyzet, a Play ugyanis egy igazán szórakoztató romantikus történet!