Nagy várakozásokkal kezdtem bele Kelly Oram művébe, de sajnos
kicsit csalódnom kellett...
Adatok:· Cím: Cinder és Ella
· Eredeti cím: Cinder & Ella
· Kiadó: Móra Kiadó
· Év: 2015 (eredeti angol változat: 2014)
Rövid tartalom: Ella úgy veszítette el édesanyját
autóbalesetben, hogy ő maga is a kocsiban ült, így maradandó sérüléseket
szenvedett. A lány élete és önbizalma ezért romokban hever, és ha ez nem lenne
elég, tíz éve nem látott apjához és annak új családjához kell költöznie Amerika
másik végébe. Úgy tűnik, egyetlen emberre számíthat, Cinderre, a legjobb
(netes) barátjára, akit még sosem látott. És a fiú ráadásul valamiért nem is
szorgalmazza a találkozást...
Pozitívumok: Nagyon örültem a férfi szemszögnek,
bár jelentősen többet szerettem volna belőle. Imádtam Ella és Cinder évődéseit,
beszólogatásait, még a kedvenc könyvüket is elolvasnám, olyan érdekesen lett
tálalva. Szerencsére a Coleman család sokat fejlődött, és azért tartogat némi
meglepetést a regény. A happy end adott, frappánsra sikeredett a befejezés, de
igazán belepillantottam volna a „jövőbe” is...
Negatívumok: Nekem az egész túl tündérmesés volt.
Elegem van már a sablonokból, az erőltetett lelkizésből és az örök
mártírságból. (Amúgy Brian miért mondott el mindent Kaylee-nek Elláról? Nem
volt egyértelmű, hogy nem bízhat benne?) Az eleje sem szippantott be igazán, a
vége pedig teljesen ellaposodott, nem egyszer félre is tettem.
Karakterek: Ella a kínlódásaitól eltekintve
szerethető volt, viszont Cinder (Brian) vitte a pálmát. Intelligens, reális,
romantikus és kicsit sem felszínes. Töredelmesen bevallom, egy kicsit én is
beleszerettem... A mellékszereplőkről annyit, hogy a legtöbb először undorító
volt, de idővel szerencsére az apuka is visszakapta az agyát, Juliette-et pedig
egészen megkedveltem. (Rob minek volt egyáltalán jelen?) Kaylee olyan volt,
amilyen (tipikus...), Davidről viszont sokkal többet szerettem volna olvasni!!
Imádtam azt a srácot.
Kedvenc idézet(ek):
„Anyu megint sóhajtott, de aztán rám mosolygott, és ellágyult
a hangja.
– Csak attól félek, hogy beleszeretsz, muñeca, és akkor mi
lesz veled?
Jó kérdés. Éppen ezért
nem az esetem. Nem az esetem. Nem. Az. Esetem.”
„Cinder458: Sajnálom, hogy haragszol rám.
EllaAzIgaziHős: Biztos elmúlik. Idővel.
Cinder458: Tudom. Ezért
nem aggódom. Hisztizz, ahogy egy rendes lányhoz illik, aztán hívj, ha újra
szeretsz!”
Összességében nem volt rossz, de a Szívzűrterápia strébereknek talán egy kicsit jobban bejött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése