Eszemben sincs tagadni, hogy csupán a közösségi média
felületén (is) zajló botrány miatt vállaltam be egy Oravecz Nóra-könyv
elolvasását. Az írónő híre ugyanis hozzám is eljutott...
Adatok:· Cím: Összekötve
· Eredeti cím: -
· Kiadó: Libri Kiadó
· Év: 2013
Rövid tartalom: Kloét bár megedzette az élet, már
csak a szerelmet keresi. Úgy tűnik, egy véletlen folytán megismert fiú, Beni
személyében meg is találta az Igazit. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Hiába
vonzódnak egymáshoz, hiába futnak össze állandóan a legváratlanabb helyzetekben,
Beni viselkedésén nem lehet kiigazodni. Vajon mégis kialakulhat köztük igaz szerelem?
Vagy mi folyik közöttük?
Negatívumok: Nem is tudom, hol kezdjem. Alapvetően
három nagy hibája van a könyvnek, de ezek olyan mélyen beleivódnak a sorokba,
hogy emiatt élvezhetetlen az olvasás. Először, gyakorlatilag nincs cselekmény. Ami
pedig annak akar tűnni, az semmitmondó. Például ki a fenét érdekel Kloé
bulizásainak felsorolásszerű leírása? Ebből olyan húsz lehetett. Pedig Kloé
szájából ez hangzik el: „amikor leálltam a partizással”. Érdekes, nekem
valahogy nem úgy tűnt, hogy annyira leállt volna... A negyvenedik, ugyanarról
szóló belső vívódás is az agyamra ment, de az olyan apró, mélyenszántó
veszekedés is egy férfival (!!!), hogy Ed Westwick jó pasi-e. Így például a
könyv feléig semmi sem történt, ami pedig utána érdekes lehetett volna,
nagyjából két bekezdésben le van rendezve. Én például életem első Amerikai
útjáról igenis tudnék mit mesélni... Az idegeimet azonban legjobban a
„véletlenek” roncsolták szét. Rólam tudni kell, hogy még a fantasy-kban is
utálom az irreális elemeket, de itt extrán sok volt. Pont összefutnak Ed
Westwickékkel, akik le is állnak Kloéékkal beszélgetni? Hagyjuk már...!
Másodikként a... nem is tudom minek nevezzem... a
spiritualitást emelném ki. Értem én, hogy vannak akik ebben hisznek (én magam
mondjuk reális szemléletű vagyok), de ebben a könyvben annyi maszlagot akartak
lenyomni a torkomon, hogy konkrétan öklendeztem. Maga a címadó kötelék és a
rengeteg szájbarágós elgondolkodtató monológ egyszerűen túl sok nekem. Nem
bírtam befogadni. Mesterséges volt. És baromság. Ami pedig a befejezést illeti
(amit bizony ebbe a kategóriába kell sorolni), LŐJETEK FEJBE!
Végül, de nem utolsó sorban jön a stílus. Az még hagyján,
hogy az írás minősége olyan, mint egy random kiválasztott, egyszerű fanfictioné
(gondolok itt a jelent kifejező tőmondatokra és a szintén két bekezdéses
balcsis kiruccanásra, valamint a múltat képviselő r*banc Kloé drámájára
természetesen „sorsszerű” fordulattal)... A mérhetetlen mennyiségű szleng és a
pénzzel ugyebár teletömött szereplők körülötti, már zavaróan sok
márkamegnevezés (kétségtelenül reklám) viszont valami borzalom volt.
Pozitívumok: Ilyen is akadt, nem mondom, hogy
sok. Például érdekelt, hogy végül összejön-e Kloé és Beni, illetve én is
szerettem volna megfejteni a már túlságosan is rejtélyes palit (mondjuk a
kérdéseimre nem igazán kaptam választ). Úgyhogy kifejezetten fellélegeztem,
amikor a sok kínlódás után végre elindul köztük valami, és egy gyengébb
pillanatomban azt is megjegyeztem, hogy a közös részeik szerethetővé váltak.
Karakterek: Kloé nem volt szimptaikus. Kicsit
sem. Felszínes, az agya körülbelül csak a bulizás körül forgott. Magához
beszélt (talán buzdítani akarta önmagát?), Echart Tolle meg mit tudom én ki/mi
volt a mániája, de ez a szemléletén már nem látszott. Hogy is van ez? A dalai
lámás és Coelho-s Beni szintén unszimpatikus volt a maga kiismerhetetlenségével
és beképzeltségével. Az szájából különösen hihetetlennel és hiteltelennek tűnt
a lelkizés.
Kedvenc idézet: Körülbelül az egyetlen értelmes
mondat Beni szájából hangzott el. „Kloé,
mit vársz tőlem? Pasi vagyok, nem fogom azt mondani, milyen jó pasi ez az Ed
Westwick!”
Viszont válogattam további gyöngyszemeket is.
„- Beni! – ordítok neki torkom szakadtából. Észrevesz.
Döbbenten bámul rám. Látom, hogy erre aztán nem számított. Egyedül van.
- Kloé! Helló! Nem is mondtad, hogy te is itt leszel!
- Pedig még Facebookon
is becsekkoltam. Nem láttad?”
„Tuti elcsacsogta neki
Panna, hogy időnként bejön nekem.”
„Köszönöm, nekem ennyi
elég volt Mr. Önelégült Öntelt Idiótából! Aki meditációra jár, aki azért utazik
Olaszországba, hogy találkozzon a dalai lámával, az nem viselkedhet így!”
„Ha nem pontosan azt
kapom, amit én akarok, akkor már nem is kell.”
Összességében? Nem keveset káromkodtam olvasás közben, és
előjött a pusztító énem is. És bátran kijelenthetem: EGY MAZOCHISTA VAGYOK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése