Papírvárosok (2015)

Érdekes, de amennyire nem szerettem a könyvet, annyira ki voltam békülve a Papírvárosok filmváltozatával.

Adatok:

 

·        Cím: Papírvárosok

·        Eredeti cím: Paper Towns

·        Színészek: Nat Wolff, Cara Delevingne, Austin Abrams, Justice Smith

·        Műfaj: romantikus/drámai vígjáték (?)

·        Fogadtatás, díjak: nagy bevétel, vegyes kritikák

Rövid tartalom: Nagyjából nyílt titok, hogy Quentin ezer éve szerelmes Margo Roth Spiegelman-be, aki valójában az egész iskola sztárja. Egy kalandos életet élő, szabályokat nem követő lány, Q-val kicsi korukban legjobb barátok voltak. A több évnyi „távolról csodálás” után Q-nak végre újra van esélye, ugyanis Margo késő éjjel az ablakon át bemászik hozzá...

Pozitívumok: Amellett, hogy szerintem a film egészen regényhű, a könyv olvasása nélkül is jól érthető a cselekmény. Tulajdonképpen annak örülök a legjobban, hogy sokkal kevesebb az üresjárat, mint a John Green-féle változatban, szóval nem (olyan) unalmas. Tetszett Q kommentálása az elején és a végén (nem lett nyálas, én azt gondolom, illik Quentinhez); illetve annak nagyon örülök, hogy a film is tartogat meglepetéseket, módosításokat. Ja, és Margo szinkronját imádom.

Negatívumok: Meg kell jegyeznem, hogy pörgősebb események ára az, hogy gyakorlatilag nem kell gondolkodni a filmen. Tegyük hozzá, én nem is akartam, hiszen a könyv üzenete sem ért nálam célba. Még valami. A benzinkutas. MOST KOMOLYAN??? Lehet, hogy viccnek szánták, de nekem nagyon nem jött be.

Karakterek: Úgy összességében a karaktereket nagyon eltalálták. Quentin és a haverjai egész jó arcok, viccesek, de a kedvencem Ben. Hát az a gyerek nagyon kész... Kicsit mondjuk Miles Teller-es, de talán pont ezért imádom. Sokakkal ellentétben szerintem Cara igenis nagyon jó Margo szerepére – őt is pont ugyanolyan szabadszelleműnek gondolom, mint a karakterét. És igazából Nat Wolff is jól hozta a kissé szerencsétlen, de igazán szerethető Quentint.

Kedvenc jelenet(ek): Egyrészt Ben ökörködései, másrészt (ahogy már említettem) Quentin szép kis monológjai – hoztam is egy példát.

„Lehet, hogy nem mindenki nyer a lottón vagy házasodik be királyi családba, és nem mindenki dob győztes kosarat, de ettől még lehet részünk varázslatos kalandokban. Találkozhatunk kivételes emberekkel és szerezhetünk örök emlékeket. A trükk az, észbe kapjunk, mielőtt túl késő lenne.”

Szerettem a Papírvárosokat, valójában kifejezetten jól szórakoztam. Az viszont biztos, hogy nem egy komoly, filozofikus átdolgozásra kell gondolni...