Válótársak - A 6. résztől

Valóban megszerettem a Válótársakat, de valójában sok újdonság nem történt az előző kritikám óta, a cselekmény sem vett váratlan fordulatot.

Stohl András még mindig jó színész, sajnos Bálint viszont nem lopta be magát a szívembe, így tulajdonképpen nem igazán érdekelnek a dolgai. Lengyel Tamás is nagyon jól hozza a kissé szerencsétlen Jocit, de még mindig azt tartom, hogy Scherer Péter a legnagyobb. Nem csak színészileg, hanem hatalmas jelenetei is vannak.

Ami a feleségeket/barátnőket illeti, Gubás Gabi nekem még mindig fájóan mű: a szeme akkor is nevet, amikor mérgesnek kéne lennie. Földes Eszter is elég zavaróan hat rám, és ezt nagyon sajnálom, ugyanis csak a karakterével van bajom. Balsai Móniból pedig több kellene – annak ellenére, hogy hihetetlen jól tud a szemében villanni a harag, néha egészen komikus figura.

A mellékszereplők közül a sajnos kissé hideg doktornő (Kovács Patrícia) a kedvencem, illetve Joci anyukája, Hilda, aki igenis ki tudja mutatni a foga fehérjét – Szonja ellen külön vicces.

Ami talán kissé előremozdította az eseményeket az a Dávid és Tamara közt elindult tényleges „harc”.

Tamara: „Mindennek, amit eddig kerestél, a fele az enyém.” Dávid: „A fele?” Tamara: „Ezért nevezik fele-ségnek.”

Egyébként kicsit talán élesebb lett a szemem, bár egy-két karakterrel még mindig elfogult vagyok. Mégis elkezdett érdekelni, hogy „az RTL Klub saját gyártású sorozataként” hirdetett Válótársak alapját képező holland Divorce vajon mennyire befolyásolja a magyar változatot. A poénokat és párbeszédeket is készen kaptuk? Mert az azért kissé lelombozó lenne...

A flashfoward-ös szerkezet is elkezdett zavarni, hiszen nem egyszer lelövi a poént, valamint néha elég erőltetett egy-egy jelenet (pl. amikor egyszerre kellene valamit mondani, és ezen Stohl majdnem elröhögi magát. Mégis minek ez az egész?). A lehetséges új kapcsolatokért pedig kár...

Hilda: „Ki volt ez a lány, ha nem vagyok indiszkrét?” Joci: „De az vagy.”

Azt mondjuk jó látni, hogy Dávid, Bálint és Joci azért néha összevesznek, és nem fenékig tejfel a barátságuk; volt egy rész, ami még megragadt bennem: nagyon érdekes volt, ahogy Bálint kifejtette a csajozási stratégiáját Jocinak. Emellett az aláfestő zenéket szeretem, sokat dobnak egy-egy jeleneten. Összességében talán a 6. epizód volt a legerősebb.

A 10. rész végén szinte minden szálat elvarratlanul hagytak a készítők, ezért a Válótársak erősen második évadért kiált. Szerencsére ez meg is fog érkezni valamikor.