Isaac Marion - Eleven testek

Isaac Marion könyvének sikere talán abban rejlik, hogy a klasszikusnak hitt zombi-történeteket más megvilágításban, egy sokkal „fogyaszthatóbb” változatban tárja olvasói elé.

R egy Holt. Teste már bomlásnak indult, nem dobog a szíve, és nem emlékszik az Eleven-létére. Élőhalott társaival a majdnem teljesen elpusztult világ egyik elhagyatott repterén él. Egyszer aztán, amikor embervadászatra indul a zombisereg, R megment egy csapdába esett lányt. Egy Elevent. Julie azonnal rabul ejti a Holt fiút, akiben megmozdult valami: rájön, hogy ő más, és igenis újra élni akar. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű: a még élő emberek menedékhelyekre szorultak vissza, és hivatásszerűen irtják az élőhalottakat. Vajon sikerül őket meggyőzni kötelességük helytelenségéről, amikor már a többi hulla is változni kezd? Fel lehet újra építeni a már évek óta romokban heverő világot? R és Julie között talán ki tud valami alakulni?

A történetet R szemszögéből olvashatjuk jelen időben. Elsőre talán kicsit nehéz lehet hozzászokni a környezethez, hiszen a zombik nem tudnak olvasni, rendesen beszélni (csak hörögni) és nincsenek „normális” gondolataik.

Aztán ahogy egyre előrébbhalad a cselekmény, úgy kapunk egyre több metaforát, gyönyörű tájleírást és igazi mondanivalóval bíró véleményezést R-től.

Szintén remek a könyvben a zomisrác fejlődésének bemutatása, és bár esetenként érdekesen vette ki magát egy-egy szkizofréniára hajazó „belső hang”, őszintén állítom, hogy Isaac Marion méltán lett híres író: szereplői által ügyesen adagolja nekünk a világ pusztulásához vezető (vezetett) hibákat.

Bár a film tökéletesen kiemeli a regény lényegét, a könyv sokkal, de sokkal többet ad nála.