Jóvá tudjuk tenni a múltat? Hol van az a határ, amikor már
nem szabad önzőnek lennünk? Mennyit vagyunk képesek harcolni azért, amit
akarunk? Ezeket a kérdéseket feszegeti Heidi McLaughlin könyve.
Liamnek mindene megvolt. Barátnő, barátok, leendő focistakarrier – ő mégis fojtogatónak érezte ezt a környezetet. Egy gyors döntés következtében bármiféle magyarázat nélkül lelépett, hátrahagyva a régi életét a barátnőjével együtt. Híres rocksztár lett belőle távol régi otthonától. Most mégis haza kell mennie, bár pontosan tudja, hogy ezzel mindent, ami szülővárosában elcsitult ő most felborzol, feltépi a sebeket. Például a (volt) szerelmééit...
Liamnek mindene megvolt. Barátnő, barátok, leendő focistakarrier – ő mégis fojtogatónak érezte ezt a környezetet. Egy gyors döntés következtében bármiféle magyarázat nélkül lelépett, hátrahagyva a régi életét a barátnőjével együtt. Híres rocksztár lett belőle távol régi otthonától. Most mégis haza kell mennie, bár pontosan tudja, hogy ezzel mindent, ami szülővárosában elcsitult ő most felborzol, feltépi a sebeket. Például a (volt) szerelmééit...
A regényt, amitől semmiképp sem szabad sokat várni, váltott
szemszögből olvashatjuk, a magyar fordításnak köszönhetően hol jelen, hol múlt
időben, furcsa szóhasználat és apróbb félrefordítások közepette. Személyes
kedvencem: „Szerintem én Josie-tól fogok megittasulni” (a pl. megrészegedni
helyett).
Természetesen nem csak ez az egyetlen hibája a könyvnek,
hiszen az eredeti írónő többször ismételgeti önmagát, és egy sablonos,
kiszámítható történetet tár elénk, kicsit sem különleges karakterekkel.
Ennek ellenére természetesen nem rossz az Örökké a csajom, a
középmezőnybe lazán belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése