Kylie Scott - Lead-Szóló (Stage Dive #3)

Borzasztóan vártam már Jimmy történetét. Hááááát…

Adatok:

 

·        Író:  Kylie Scott

·        Cím: Lead-Szóló

·        Eredeti cím: Lead

·        Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

·        Év: 2016 (eredeti angol változat: 2014)

 

Rövid tartalom: A Stage Dive énekesét, Jimmy Ferrist senki sem tudja megszelídíteni. Most épp tiszta, de még így is kiszámíthatatlan és szeszélyes. Lena mégis arra vállalkozik, hogy beköltözik hozzá és… csak úgy ott van mellette. A gondok viszont ott kezdődnek, hogy Jimmy szexi, és ennek Lena sem tud ellenállni. A dolgok viszont közel sem egyszerűek, Jimmy ugyanis… nos, ő Jimmy.

Pozitívumok: Egyszerűen imádom a borítót. Képes lennék órákig bámulni. A humor is tetszett, a káromkodások is kellettek, mert így volt önazonos Jimmy. Valamivel az is könnyített a dolgokon, hogy viszonylag hamar kiderülnek Lena érzelmei, de még így is lassan haladt a „kapcsolatuk” (értem én, hogy Jimmy zárkózott, de nem jött át, nem tűnt hitelesnek). A kémia és a szex viszont működött köztük. Nagyon is.

Negatívumok: A legnagyobb bajom az volt (ahogy már az előbb is említettem), hogy az egész teljesen hiteltelen volt. Tele volt olyan elemekkel, amiknél csak fogtam a fejem, hogy „ez mégis mi???” (randi Bennel? Ferrisék anyja feltűnik? terápia, hogy Lena kiszeressen Jimmyből? vacsora közben mindenki arról beszél, hogy le kellene-e feküdniük a főszereplőknek? Jimmy folyton bókol Lenának, de semmi sem történik?) Annyira megrendezett volt az egész! Emellett szerintem túl volt hangsúlyozva Jimmy introvertáltsága, például igazán örültem volna az ő szemszögének (is), hogy legalább megértsem a dolgokat. A kötelező konfliktus is pipa (bahh), a narráció sem igazán jött be, a végét pedig kicsit befejezetlennek éreztem. Az eleje sem volt végül is unalmas, csak többet olvastam volna azokról a részekből, amikben történik is valami.

Karakterek: Lenával ki voltam békülve teljes mértékben. Nem semmi a csaj, jókat nevetgéltem rajta; néha mondjuk úgy éreztem, hogy kicsit túljátssza a dolgokat és gyakran ismételte önmagát. Jimmyt alapjáraton szerettem. Érdekes volt (önmegtartóztatás?), volt benne indulat, néha pedig elcsodálkoztam, hogy „komolyan ő a legértelmesebb mind közül?” (a többi, már ismert szereplő valamiért idegesített, de Mal-től egyenesen a falra másztam…). Jimmy néha megvertem volna (főleg amikor maróan gúnyos volt), közben mégis imádtam. Érdekes. De az is ellentmondásos volt, amikor az alap attitűdje mellett úgy beszélt és bókolt, mint egy nyálgép. Szintén, milyen ember az, aki hiú, de sz*rik mindenki véleményére? Értitek, mi a problémám? Sokkal többet lehetett volna kihozni belőle. Nem csak arra gondolok, hogy a naaagy JIMMY FERRIS legyen vadabb (lehetett volna), már annak örültem volna, ha szimplán következetes. Ááá, dehogy…

Kedvenc idézet/rész(ek): Egyértelműen a csipkelődések (például a házban kergetőzés+padlón fetrengés). Egy-egy idézetet választottam Jimmytől és Lenától. Mindkettő elgondolkodtató, és valahol szívfacsaró is egyben.

„Az az igazság, hogy amíg azzal vagy elfoglalva, hogy mindig rám vigyázol, soha nem lesz saját életed. Pontosan tudom, hogy mennyivel jobb lenne neked nélkülem, de még ezt is leszarom. Mert ez vagyok én, Lena.”

„- Vagyis azért kellene randiznom, hogy te jobban érezd magad?

- Nem, Jimmy. (…) Azért kellene randiznod, mert már készen állsz. Mert csodálatos pasi vagy, és nagyon sokat adhatsz bármelyik nőnek, amikor éppen nem egy ilyen orbitális utolsó szarházit játszol, mint most.”

Összességében jobb volt, mint az előző részek, de sajnos még mindig azt érzem, hogy ebből bizony sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni. Kár érte.