Ahhoz képest, hogy a disztópia nagyon nem az én zsánerem,
magam is meglepődtem, hogy mennyire tetszett.
Adatok:· Író: Susan Ee
· Cím: Angyalok bukása
· Eredeti cím: Angelfall
· Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
· Év: 2013 (eredeti angol változat: 2012)
Rövid tartalom: A Föld pusztulóban van és a leszállt
angyalok sem éppen segíteni érkeztek – pont, hogy ők rombolták le a világot.
Túlélők rettegésben, rejtőzködve élnek, ahogy Penryn is. Legalábbis egészen
addig, amíg a húgát el nem rabolják az angyalok. Ha ez még nem lenne elég, a
kislány megmentése érdekében Penryn kénytelen összefogni... egy angyallal.
Pozitívumok: Az ilyen stílusú könyveknél ritka,
de már az első oldalon lekötött, már akkor izgalmas volt; még a sok leírás is
tetszett. Semmi sem erőltetett, az információkat is csak szépen lassan adagolva
kapjuk. Természetesen a romantika és a humor is tetszett – bár nem ez játssza a
főszerepet.
Negatívumok: Nem tudom, miért van ez, de az
Éhezők Viadalára emlékeztetett néha – lehet, hogy ez már a műfaj átka. A
narráció sem igazán tetszett (bár jelen idejű, de túl tárgyilagos, nem igazán
tudjuk meg, mi zajlik Penrynben), illetve van egy-két dolog amit nem értek (pl.
az emberek mégis hogyan tudnak felülkerekedni az ANGYALOKON?). Azt még fontos
megjegyeznem, hogy egy-két rész még az én alapból erős gyomromnak is nagyon
durva volt, úgyhogy csak óvatosan. Ami a regény végét illeti, nekem kicsit
zavaros és túl sok volt, maga a lezárás pedig nagyon nem korrekt.
Karakterek: Rafi hatalmas előnye a könyvnek, bár
az erőltetetten beképzelt beszólásai kicsit sem voltak viccesek... Ahogy a
mártírság sem illik hozzá. Penryn egy karakán, bátor figura, ennek ellenére
néha nagyon naiv. Az anyjával viszont nem tudtam mit kezdeni, inkább zavart a
jelenléte.
Kedvenc idézet(ek): Nyilván a Penryn és Rafi közti
párbeszédek egyikét választottam ki – ezek a részek az Angyalok bukásának
fénypontjai.
„A kardért nyúl, mire hátrálok, nem akarom odaadni
neki.
– Mit akarsz tenni, megküzdesz velem érte? – kérdi.
Hallom a hangján, hogy mindjárt elneveti magát.
– Mit akarsz csinálni vele?
Fáradtan felsóhajt.
– Majd mankónak
használom. Miért mit gondoltál?”
„- Te. Jó. Ég. -
Lehalkítom a hangom, elfelejtettem suttogni. - Te nem vagy más, csupán egy
beképzelt madár. Oké, van rajtad némi izom. Ennyit elismerek. De tudod, a madár
az csak egy, az evolúció során kissé megváltozott gyík. Hát ez vagy te.”
Összegzésként annyit írnék, hogy az Angyalok bukása egy
érdekes, izgalmas, de kőkemény disztópia. Aki szereti az ilyet, az nyugodtan kezdjen
bele ebbe a regénybe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése