Georgia Cates - A fájdalom szépsége

Félve kezdtem neki A fájdalom szépségének, mert egyszerű, kínlódós szerelmi történetet vártam – azt is a rosszabbik fajtából. És mekkorát tévedtem!

Adatok:

·        Író: Georgia Cates

·        Cím: A fájdalom szépsége

·        Eredeti cím: Beauty from Pain

·        Kiadó: Ulpius-ház

·        Év: 2014 (eredeti angol változat: 2013)

Rövid tartalom: Laurelyn három hónapra Ausztráliába utazik a legjobb barátnőjének bátyjához. A látogatást azonban hamar izgalmasabbá teszi egy rejtélyes idegen, akivel Laurelyn véletlenül összefut. A férfi aztán egy nem mindennapi ajánlatot tesz a lánynak, a nevét viszont nem hajlandó elárulni. Vajon házas? Bár vívódik, Laurelyn végül belemegy, hogy élete legjobb három hónapját ennek a hihetetlenül vonzó férfi társaságában töltse el, mindenféle kötöttségek nélkül...

Pozitívumok: Először is, nagyon jót tesz a sztorinak a váltott szemszög, a helyszínek csodálatosak, megvannak a megható/szomorú pillanatok is, még a köszönetnyilvánítás is tetszett a rengeteg könyvajánlóval. Hiába, hogy alapjáraton elég sok klisé/sablonelem jelenik meg, a regény így is szerethető. A kedvencem mégis az volt, hogy Georgia Cates nagyszerűen írja le egy kapcsolat előrehaladását.

Negatívumok: Kicsit tényleg zavaróak A Szürke Ötven Árnyalatára hajazó részletek, de ezek szerencsére tényleg csak apróságok. Igazából sajnálom, és fölöslegesnek is érzem az itt is megjelenő „kötelező” hullámvölgye(ke)t, konfliktus(oka)t; és lássuk be, nem volt túlságosan különleges a cselekmény, és halálra sem izgultam magam semmin.

Karakterek: Mindkét főszereplő imádnivaló, külön is, de együtt még jobban. A lány például tipikusan az az ember, aki inkább nem vásárol, minthogy pénzt kérjen, kihasználva a gazdag szeretője anyagi hátterét. Na, szerintem nem sok ilyen karakter van... A mellékszereplőkről csak annyit, hogy Jack családján kívül elég semmilyenek voltak – sőt, Bennel az élen engem inkább idegesítettek.

 

Kedvenc idézet(ek):

„– Cabernet sauvignon. – Felbillenti, és aprót kortyol. – Nem rossz.

Ó, dupla ájulás. Az ajka ott volt, ahol az imént az enyém. Mázlista pohár.”

„A legjobb dalok szívből születnek. Az érzelmeknek egyik vagy másik véglethez kell tartozniuk. Vagy halálosan beléd kell szeretnem, vagy borzasztóan meg kell bántanod.”

Bár váratlanul, elég erős függővéggel ér véget a történet, én nem érzek késztetést a folytatásra: számomra lezárt a sztori, Jack-et ismerve ugyanis borítékolható a happyend...

A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.