Magam sem tudom, hogy jobbra vagy rosszabbra számítottam. Az viszont egész biztos, hogy nagyon másra.
Adatok:
· Eredeti cím: On the Island
· Kiadó: Pioneer Books
· Év: 2013 (eredeti angol változat: 2011)
Rövid tartalom: A harmincéves tanítónő, Anna Emerson
repülőre száll a 16 éves leendő tanítványával, T.J. Callahan-nel, hogy
csatlakozzanak a fiú szüleihez a Maldív-szigeteken, ahol is Anna segíteni fog
T.J.-nek felzárkózni az osztálytársaihoz. Ám miközben közelednek egzotikus úti
céljukhoz, a hidroplánjuk pilótájának szívrohama lesz, a gép pedig az óceánba
zuhan, de szerencsére partra sodródnak, és egy lakatlan szigeten találják magukat.
A túlélésért való harcban pedig egyre bensőségesebb kapcsolat, kötelék alakul
ki közöttük...
Pozitívumok: Meglepett, hogy annak ellenére, hogy
nem sok eget rengető történt, a sztori mégis fenntartotta az érdeklődésemet, és
mindig tovább akartam folytatni. Tetszettek a vicces részek, és az, hogy
tökéletesen érzékelhető a két főszereplő egymáshoz való kötődésének fokozatos
elmélyülése; a felmerülő problémák, veszélyhelyzetek pedig egy kis izgalmat csempésztek
a történetbe.
Negatívumok: Eleinte tetszett az elbeszélési
stílus, később azonban már zavart, hogy gyakorlatilag éveket ugrottunk át időben.
Nyilván ennek így kellett lennie, de akkor is furcsa belegondolni, hogy hónapokig
semmi sem történt Annáékkal a szigeten... Szemet szúrt nekem egy-két
természetellenes „fordulat”, vagy inkább elem, ami a szigetlakók malmára
hajtotta a vizet, valamint nagy sajnálatomra a regény második fele,
gyakorlatilag kínlódásba (és unalomba) csapott át és a hangulat is megváltozott
köszönhetően a karakterek szeme előtt is már néha aggasztóan ott lebegő korkülönbség
miatt.
Karakterek: Mindkét főszereplő szerethető volt
(T.J. különösen aranyos), a mellékszereplőkkel pedig csak annyi problémám volt,
hogy annyian voltak, hogy olvasás közben többször is meg kellett állnom átgondolni, hogy épp kiről is van szó.
Kedvenc idézet(ek):
„– Unatkozom. És tényleg meg kell már fürödnöm.
Segítesz, amikor visszajössz?
– Micsoda? Nem, én nem fürdetlek meg.
– Anna, vagy segítesz,
vagy szagolsz.”
Szép lezárást kapott a Kötelék, mégsem vagyok teljese
elégedett: a regény első felét nagyon szerettem... a másodikat viszont nem. Egy
kicsit sem.
A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése