Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen (Véletlen #1)

Elsőre megfogott a könyv címe és borítója – meg kell, hogy mondjam, alaposan félre is vezettek. Egy, az Easy-hez hasonló könyvre számítottam. Nem volt akkora szerencsém...

Adatok:

 
·        Író: Jessica Sorensen

·        Cím: Callie, Kayden és a véletlen

·        Eredeti cím: The Coincidence of Callie & Kayden

·        Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

·        Év: 2014 (eredeti angol változat: 2012)

Rövid tartalom: Callie-t visszahúzódó, kívülálló lánynak ismerik, de senki tudja furcsa viselkedésének okát. Egyszer aztán megmenti titkos szerelmének(?), Kayden-nek az életét, ami elindít valamit a fiúban. Amikor pedig egy véletlennek köszönhetően újra találkoznak, Kayden közeledni kezd Callie-hez. Csakhogy a dolgok nem ilyen egyszerűek; mindketten elnyomják az érzelmeiket és sötét titkokat rejtegetnek, mégis egymásba és a szerelmükbe kapaszkodnak. De valóban ilyen könnyű lenne felülkerekedni a régmúltból magukkal cipelt sérüléseiken?

Pozitívumok: Szerettem a megmosolyogtató, vicces és a szenvedélyes részeket; valamint magát Callie-Kayden „jelenséget”. Azt hiszem, nagyjából ennyi az, ami igazán bejött.

Negatívumok: Már az alaptörténettel (a lelki sebekkel) gondjaim voltak, ugyanis belőlem az égvilágon semmilyen érzelmet nem váltottak ki. Egyszerűen nem érintettek meg – sokkal jobb ehhez hasonló könyvet is olvastam már. Másrészt pedig nem tartogatott számomra túl sok meglepetést. Emellett a rengeteg sablonjelenet kiakasztott (lásd: vidámpark, bulizások), sok párbeszéd pedig mesterkéltnek tűnt nekem. Az is szemet szúrt, hogy a váltott szemszög miatt többször majdnem szó szerint ugyanazok a gondolatok jelentek meg is a két főszereplőnél.

Karakterek: Sajnos magukkal a szereplőkkel sem voltam jobban kibékülve. Callie személyiségének kettősségét nehezen viseltem, egyszerűen nem fért a fejembe, hogy egy teljesen zárkózott lány hogy megy bele mindenféle bulikba és ivászatokba. Kaydent valahogy jobban szerettem, ő viszont sokszor teljesen vaknak tűnt („Meglepő”, hogy a regény elején van barátnője? És vajon milyen az a csaj?! Tippeket kérek!). A két legjobb barát pedig tipikus karakter; az egyik néha iszonyatosan idegesítő a jellemétől néha távol esőnek tűnő tanácsaival együtt, a másik pedig már-már fölösleges...

Kedvenc idézet/rész(ek): Egy, azaz egy darabot találtam...

„- Basszus, a kocsiban hagytam a mobilomat – csap Luke az asztalra (...). – Mindjárt jövök!

Ismét az étlapjainkba mélyedünk, amikor Seth is kiugrik a bokszból.

- Bezártam az autót. Ki se tudja venni a mobilját.”

Összességében egy hatalmas sablon ez a történet, és ráadásul még haragszom is rá: nem volt rám hatással, jobbra számítottam és szerintem többet ki is lehetett volna hozni belőle. Ha valamiért esetleg mégis elolvasom a folytatást, az csakis a tisztességtelen, hirtelen elérkezett „lezárás” miatt lesz.