Adatok:
·
Író: Kody
Keplinger
·
Cím: The DUFF
– a pótkerék
·
Eredeti cím:
The DUFF
·
Kiadó:
Könyvmolyképző Kiadó
·
Év: 2014
(eredeti angol változat: 2010)
Rövid tartalom: Bianca az a fajta lány, aki
barátnőivel ellentétben nem dől be a „lealacsonyító” új trendeknek. Nincs olyan
alakja, mint a modelleknek, nem koslat fiúk után, és egyenesen utálja a
diszkókat. Elégedett is ezzel a helyzettel egészen addig, amíg a suli legjobb
pasija, a nőcsábász Wesley Rush az orra alá nem dörgöli, hogy ő a DUFF, azaz a
„Designated Ugly Fat Friend” (ez nagyjából ennyit tesz: Ügyeletes Ronda Dagi
Barátnő). Hirtelen minden értelmet nyer és ez a gonosz rövidítés bekúszik
Bianca minden második gondolatába.
Ha ez nem lenne elég, egyre nő a feszültség a lány
családjában is, ugyanis édesanyja „munkája” miatt hónapok óta nem tért haza –
eléggé úgy tűnik, hogy nem is nagyon fog; ez pedig teljesen kikészíti Bianca
„gyógyult” alkoholista apukáját. Hogy elvonja a figyelmét az otthoni zűrökről,
Bianca egyszer csak, váratlanul megcsókolja az utálatos Wesleyt. Az elmélet
működőképes; Bianca Wesley oldalán megtalálja a saját, személyre szabott
figyelemelterelő drogját így szupertitkos „ellenségek extrákkal”-kapcsolatot
kezd a fiúval. Csakhogy előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor Bianca kezéből
kicsúszik az irányítás...
Pozitívumok: Kody Keplinger írónő érdekes
alapötlettel állt elő, hiszen valamikor, valamilyen szinten mindannyian
érezhetjük magunkat a „pótkeréknek” egy-egy barátságban; ez igen jó téma és
üzenet a fiataloknak – elegánsan, nem szájbarágósan tálalva. Ugyanide tartozik
az is, hogy – bár engem elsőre kicsit meglepett – nem szűkölködik a regény
vulgáris szavakban és szlengben, ettől válik igazán életszerűvé a történet,
elvégre gimnazistákról beszélünk.
Szerencsére a romantikus(?)- szál mellett továbbfokozódik a
család drámai helyzete, ami egyfajta pikantériát ad a cselekménynek – ez is
valósághűen megalkotva.
Megemlíteném még, az egyik szerves részét a Duff-nak,
mégpedig a poénokat. Nagyon sokat nevettem, nyilván Bianca és Wesley
szóváltásain – kellett a könyvbe.
Negatívumok: Bianca a kötelező bonyodalom miatt
néha érthetetlenül viselkedik és hazudozik; illetve sajnos megjelenik az
erőltetett szerelmi háromszög is – ha ezt kettő „elem” kimaradt volna,
megkockáztatom, hogy tökéletes lett volna a regény.
A történet lezárása szerintem hirtelen és egy kicsit
kidolgozatlanra sikerült – bár a happy end nyilván borítékolható.
Karakterek: A legtöbb emberrel ellentétben én
egy percig sem éreztem Biancát r*bancnak, bár kétségtelenül engem egy-két
alkalommal meglepett, hiszen neki is vannak titkai a múltból...
Wesley egy olyan karakter, aki először előítéleteket vált ki
az emberből, de ahogy megismerjük, változik a véleményünk. Szeretető, annak
ellenére, hogy (Hál’ Istennek!) nem a tipikus
álompasi.
Egyetlen szereplőt sem gyűlöltem (bár Bianca enyhén önző
anyját nem bírtam), még Tobyt, a szerelmi háromszög nevető harmadikját sem, bár
ő a maga visszahúzódó tökéletességével és túláradó kedvességével nyilván
megosztó személy.
Kedvenc idézet:
„- Spanyol? – pillantott le a papírlapokra, miközben
összeszedte őket. – Mondj valami érdekeset spanyolul!
- El tono de tu voz hace que quiera estrangularme.
Felálltam, majd vártam, hogy átnyújtsa a papírokat.
- Szexin hangzik. – felállt, majd odanyújtotta a spanyol
feladatokat tartalmazó lapokat, amiket összekapart a földről. – Mit jelent?
- Amikor meghallom a hangodat, legszívesebben megfojtanám
saját magamat.
- Te kis perverz.”
Tényleg meglepett, hogy ennyire bejött nekem a Duff – nem sok
olyan, ehhez hasonló könyvet olvastam, amit bármikor újra átfutnék. Élmény volt
olvasni!
Az Egyesül Államokban is olyan hatalmas sikernek örvend a
könyv, hogy filmváltozata 2015. február 20-án jelenik meg Mae Whitman és A Zöld
Íjász sztárjának Stephen Amell unokaöccsének, Robbie Amell főszereplésével.
Az előzetest látva erősen tartok attól, hogy ez csak egy
paródia lesz a könyvből.
A moly.hu-n írt kritikámat pedig megtekintheted itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése